Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Ez nem más, mint az üdvtörténet, az évezredeken átívelő isteni kegyelem. Az Ige szellemi valóság, mennyei léte magára öltötte a földit, így látható és tapintható lett az ember számára az Úr Jézus. Az első vers a kezdeti periódust, a 14. vers a végbevitt megváltást írja le. Ez a kegyelem. Ezt a kegyelmet kaptuk. De milyen kegyelemre? Mi a kegyelem? „Alapelvként a kegyelem szembe van állítva a törvénnyel (Róm 11:6). A törvény alatt Isten igazságot követel az embertől, míg a kegyelem alatt Ő igazítja meg az embert (Róm 3:21-24)” (C.I. Scofield). Isten kegyelmét hit által tesszük magunkévá. A kegyelmet kegyelemre kifejezés arra vonatkozik, hogy a kereszt előtti időben az ember megváltása szintén hit által történt, mely Krisztus jóvátételi áldozatán alapul, melyet Isten előre megtörténtnek tekintett (Róm 3:25). Ez az első kegyelem. Tehát kegyelmet kaptunk arra a kegyelemre, az előzőre, amit Isten Fiának áldozata jelent a múltbeli bűnök eltörlésére.
Minden nap adj hálát Istennek: Az Istennek legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!
Fodor Barnabás
Mindennapi istenfélelem
Igehely: Péld 23:17 „Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap.”
Ne irigyelje szívünk a vétkeseket, mindennap az Urat féljük! – Szemléletváltásra hív minket az Úr. Nem földi példaképeket kell követni, nem azzal kell foglalkozni, hogy más ember mit ért el. Helyette Istenre való figyelem, Isten félelmében folytatott életvitel a helyes választás. Az istenfélelem a megváltottak számára nem azt jelenti, hogy félünk az Úrtól, hanem azt, hogy imádatot, teljes tiszteletet és hódolatot adunk annak, aki Atyánkká lett.
A prédikátor keresi az élet értelmét, és rájön, hogy minden hiábavalóság. Másra marad a vagyon, hiába igyekszik az ember minden adottságot kihasználva alkotni, gyűjteni. Hiábavalóság és felettébb rossz, hogy minden másra marad. Amit kiélvezhet, az épp csak a szükségletek: evés, ivás és alkotásának csodálata. Salamon depressziós állapotba került öregségére, neki már értelmetlen, hiábavaló volt minden. Mindez azért, mert elveszítette a hitét és az istenfélelmét. De nem így vagyunk mi, akik Krisztusban élő hitet nyertünk. Ha Isten szerinti az életünk, akkor mindennek van értelme.
Istené a hála, dicsőség mindenért, mert a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a Krisztust is várjuk.
Fodor Barnabás
