2023. január 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Kegyelmet kaptunk kegyelemre

Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Ez nem más, mint az üdvtörténet, az évezredeken átívelő isteni kegyelem. Az Ige szellemi valóság, mennyei léte magára öltötte a földit, így látható és tapintható lett az ember számára az Úr Jézus. Az első vers a kezdeti periódust, a 14. vers a végbevitt megváltást írja le. Ez a kegyelem. Ezt a kegyelmet kaptuk. De milyen kegyelemre? Mi a kegyelem? „Alapelvként a kegyelem szembe van állítva a törvénnyel (Róm 11:6). A törvény alatt Isten igazságot követel az embertől, míg a kegyelem alatt Ő igazítja meg az embert (Róm 3:21-24)” (C.I. Scofield). Isten kegyelmét hit által tesszük magunkévá. A kegyelmet kegyelemre kifejezés arra vonatkozik, hogy a kereszt előtti időben az ember megváltása szintén hit által történt, mely Krisztus jóvátételi áldozatán alapul, melyet Isten előre megtörténtnek tekintett (Róm 3:25). Ez az első kegyelem. Tehát kegyelmet kaptunk arra a kegyelemre, az előzőre, amit Isten Fiának áldozata jelent a múltbeli bűnök eltörlésére.
Minden nap adj hálát Istennek: Az Istennek legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!

Fodor Barnabás

Hallgasd meg! 
DÉLUTÁN | 

Mindennapi istenfélelem

Igehely: Péld 23:17 „Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap.”

Ne irigyelje szívünk a vétkeseket, mindennap az Urat féljük! – Szemléletváltásra hív minket az Úr. Nem földi példaképeket kell követni, nem azzal kell foglalkozni, hogy más ember mit ért el. Helyette Istenre való figyelem, Isten félelmében folytatott életvitel a helyes választás. Az istenfélelem a megváltottak számára nem azt jelenti, hogy félünk az Úrtól, hanem azt, hogy imádatot, teljes tiszteletet és hódolatot adunk annak, aki Atyánkká lett.
A prédikátor keresi az élet értelmét, és rájön, hogy minden hiábavalóság. Másra marad a vagyon, hiába igyekszik az ember minden adottságot kihasználva alkotni, gyűjteni. Hiábavalóság és felettébb rossz, hogy minden másra marad. Amit kiélvezhet, az épp csak a szükségletek: evés, ivás és alkotásának csodálata. Salamon depressziós állapotba került öregségére, neki már értelmetlen, hiábavaló volt minden. Mindez azért, mert elveszítette a hitét és az istenfélelmét. De nem így vagyunk mi, akik Krisztusban élő hitet nyertünk. Ha Isten szerinti az életünk, akkor mindennek van értelme.
Istené a hála, dicsőség mindenért, mert a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a Krisztust is várjuk.

Fodor Barnabás

Hallgasd meg! 

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.