2023. április 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jézus küldetésének folytatása

Igehely: Jn 20:19-23; Kulcsige: Jn 20:22 „Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!”

Jézus kereszthalála után a szűk tanítványi csoport sem reménykedett a folytatásban. Tanácstalanok és hitetlenek lettek. Féltek a zsidóktól is, és magukra zárták az ajtót. Várták a kedélyek csillapodását, és azt, hogy az élet visszatalál majd a megszokott kerékvágásba. Megváltozott viszont minden bennük, amikor a feltámadott Krisztus megjelent közöttük. Elég volt a Mester részéről egy szó ahhoz, hogy a tanítványok félelmét a békesség váltsa fel; hogy meglássák a Megváltó sebeinek helyét, és újra örüljenek. Elég volt a Feltámadottnak rájuk lehelnie, hogy újra feltámadjon bennük a küldetéstudat. A Szentlélek kitöltetéséről szóló jézusi ígéret (Jn 16:7) még beteljesedésre várt. Ugyanakkor most már értik, hogy Jézussal élő közösségben a Szentlélek mutat utat, tesz jeleket és csodákat, ad erőt az egész világra szóló megbízatásukhoz.
Miként változna a krisztuskövetésed, ha folyamatosan tudatában lennél annak, hogy a Szentlélek jelen van az életedben? És mely területeken kellene a Léleknek tovább vezetnie?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Tisztázó beszélgetés

Igehely: Jn 21:15-19; Kulcsige: Jn 21:15 „Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!”

A Mester a tanítványai szeretetét sohasem követelte ki erőszakkal. Most sem dorgálta meg Pétert, amiért megtagadta; a többieket sem marasztalta el azért, mert gyáván elfutottak, amikor Őt letartóztatták a Gecsemáné-kertben. Jézus kérdésének célja az volt, hogy megítélje és felszínre hozza Péter szívének gondolatait és szándékait (Zsid 4:12). Nem valami olyat kérdezett, amire Ő ne tudta volna a választ. A kérdésre Péternek volt inkább szüksége. Jézus iránti szeretetét megvallotta, és ez lett helyreállásának bizonyítéka. Ezt tette aztán őt alkalmassá arra, hogy Jézus bárányait legeltesse, és amely szolgálatban – a Jó Pásztorhoz hasonlóan – készen legyen vállalni a szenvedést, még a halált is.
„Szeretsz-e engem?” – máig ez a tanítványság első és nagy kérdése. Ha szeretjük Jézust, akkor ne adjunk helyet az önsajnálatnak. Másokat se hibáztassunk bukásaink miatt. Kérjük inkább bűneinkre az Úr bocsánatát! Ezután álljunk vissza a résre (Ez 22:30), és vállaljuk örömmel a szenvedést – az Úr Jézusért és az Ő gyülekezetéért (Kol 1:24)!

Szabó László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.