Igehely: Jn 20:19-23; Kulcsige: Jn 20:22 „Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!”
Jézus kereszthalála után a szűk tanítványi csoport sem reménykedett a folytatásban. Tanácstalanok és hitetlenek lettek. Féltek a zsidóktól is, és magukra zárták az ajtót. Várták a kedélyek csillapodását, és azt, hogy az élet visszatalál majd a megszokott kerékvágásba. Megváltozott viszont minden bennük, amikor a feltámadott Krisztus megjelent közöttük. Elég volt a Mester részéről egy szó ahhoz, hogy a tanítványok félelmét a békesség váltsa fel; hogy meglássák a Megváltó sebeinek helyét, és újra örüljenek. Elég volt a Feltámadottnak rájuk lehelnie, hogy újra feltámadjon bennük a küldetéstudat. A Szentlélek kitöltetéséről szóló jézusi ígéret (Jn 16:7) még beteljesedésre várt. Ugyanakkor most már értik, hogy Jézussal élő közösségben a Szentlélek mutat utat, tesz jeleket és csodákat, ad erőt az egész világra szóló megbízatásukhoz.
Miként változna a krisztuskövetésed, ha folyamatosan tudatában lennél annak, hogy a Szentlélek jelen van az életedben? És mely területeken kellene a Léleknek tovább vezetnie?
Szabó László
Tisztázó beszélgetés
Igehely: Jn 21:15-19; Kulcsige: Jn 21:15 „Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!”
A Mester a tanítványai szeretetét sohasem követelte ki erőszakkal. Most sem dorgálta meg Pétert, amiért megtagadta; a többieket sem marasztalta el azért, mert gyáván elfutottak, amikor Őt letartóztatták a Gecsemáné-kertben. Jézus kérdésének célja az volt, hogy megítélje és felszínre hozza Péter szívének gondolatait és szándékait (Zsid 4:12). Nem valami olyat kérdezett, amire Ő ne tudta volna a választ. A kérdésre Péternek volt inkább szüksége. Jézus iránti szeretetét megvallotta, és ez lett helyreállásának bizonyítéka. Ezt tette aztán őt alkalmassá arra, hogy Jézus bárányait legeltesse, és amely szolgálatban – a Jó Pásztorhoz hasonlóan – készen legyen vállalni a szenvedést, még a halált is.
„Szeretsz-e engem?” – máig ez a tanítványság első és nagy kérdése. Ha szeretjük Jézust, akkor ne adjunk helyet az önsajnálatnak. Másokat se hibáztassunk bukásaink miatt. Kérjük inkább bűneinkre az Úr bocsánatát! Ezután álljunk vissza a résre (Ez 22:30), és vállaljuk örömmel a szenvedést – az Úr Jézusért és az Ő gyülekezetéért (Kol 1:24)!
Szabó László
Új hozzászólás