2022. szeptember 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Nem mindenki csatlakozik az építőkhöz

Igehely: Neh 3:1-12; Kulcsige: Neh 3:5 „Ezek mellett a tekóaiak építették a falat. Előkelőik azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.”

Nem elég terveket szőni, nagy ígéreteket tenni, álmodozni. Mikor eljön az idő, fel kell állni, és munkához kell látni. A tékozló fiú a moslékos vályúnál észrevette nyomorúságos helyzetét és tervezett: elmegy az atyjához, elmondja, hogy vétkezett, és kérni fogja, hogy fogadja őt vissza. Mi lett volna, ha csak álom vagy terv maradt volna az egész? Mi lett volna, ha csak halogatta volna egyik napról a másikra az indulást? Testvérem, ha Istennel terveztél, akkor kelj fel, és állj neki, mert Isten veled lesz! Mindig lesznek akadályok, ne azokra nézz!

Egyesek építettek, mások javítottak. Ne azt nézd, hogy mi jutott másnak, hanem a te részedet végezd el tökéletesen! Nem számít, hogy ácsolsz vagy kőműveskedsz. Isten meg fogja adni a bölcsességet, hogy munkádat el tudd végezni. Figyeljük meg, hogy senki sem dolgozott külön, hanem családonként. Egy szolgáló család erős család. A kőfal építésénél voltak papok, előkelők, idegenek, ötvösök, kenetkészítők és fejedelmek. Nem a mesterség vagy a hírnév akadályozza meg az embert abban, hogy Istent szolgálja, hanem a keménynyakúság, a büszkeség.

Méltónak találod-e magad, hogy Isten szolgálatába állj? Vannak-e olyan testvérek, akikkel nem szeretsz együtt dolgozni? Mi a megoldás?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Ne lázadjatok, és ne féljetek!

Igehely: 4Móz 14:1-9; Kulcsige: 4Móz 14:9 „Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert a fél fogunkra sem elegek! Tőlük eltávozott oltalmuk, de velünk van az Úr! Ne féljetek tőlük!”

Miközben Isten ígéreteinek elnyerése felé haladunk, mindig találkozni fogunk félelmet keltő óriásokkal. Isten mindig nagyobbat tervez, mint amit mi képesek vagyunk saját erőnkből megjárni. Hogy miért van ez? Azért, mert Isten nemcsak a célt látja, hanem az úton való átformálódásunkat is. Istennek nem az a célja, hogy elérd az estét, és nyugovóra térj, hanem hogy a nap folyamán formálja életedet, hogy jobban bízzál benne, hiszen holnap még nagyobb próba előtt fogsz állni. Csak úgy mehetsz át a holnapi próbán, ha megharcoltad a ma próbáját. Hogyan teszi ezt Isten? Úgy, hogy különböző helyzetekben megismered Őt és az Ő hatalmát. Ezért minden rémítő óriás csak ugródeszka Isten megismerésében. A zsidó népnek meg kellett látnia azt a tényt, hogy csak Isten által képesek elfoglalni a Kánaánt. Nem saját erejük, nem saját bölcsességük által, hanem csak akkor, „ha az Úrnak is kedve telik benne.” Ne lázadjunk sem emberek, sem hatalmasságok ellen, amikor nehézségekbe ütközünk a hit útján, mert ilyenkor Isten ellen lázadunk. Hiszen Ő hívott el erre az útra, amit Jézus Krisztusban járunk. Bízzunk benne, hiszen csak hit által lehetünk kedvesek Isten előtt!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?