2022. szeptember 6., kedd

DÉLELŐTT | 
Nehémiás körültekintően tervez

Igehely: Neh 2:11-20; Kulcsige: Neh 2:15 „Ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszafordultam, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem.”

Ne a látszatra és a hallottakra építs! Győződj meg te magad a dolgok felől, mielőtt még mások elé tárod terveidet, látásodat. Mielőtt másokat meggyőznél, szükséges, hogy tervezz Istennel. Ő a legjobb tervező, aki nemcsak rombadőlt köveket képes fallá tenni, hanem a rombadőlt életeket is képes megváltani. Nem volt ember, aki ki tudta volna gondolni és létrehozni a megváltás útját: „avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért”? (Mk 8:37) De Isten már rengeteg életet állított helyre. Ő készítette el a megoldást.

Isten terve Nehémiás esetében hatalmas volt. Az a kegyelem, ami rajta nyugodott, és a királyt meggyőzte, ugyanaz győzte meg a népet a kőfal építésére. Nagy a romlás, és sok a munka – gondolhatta Nehémiás. Ezt látjuk mi is, ha saját életünkre vagy közösségi életünkre nézünk. Ha a világ erkölcsi életét vagy gondolkodását figyeljük, azt mondhatjuk, hogy nagy a nyomorúság. De tudd meg, hogy nem vagy egyedül! Ne felejtsd el, Istennek még voltak hűséges követői akkor is, amikor Illés azt gondolta, hogy egyedül van. Ma reggel kész vagy-e szembenézni a romlással úgy, ahogy az van, semmit sem díszítve rajta? Elhiszed-e, hogy Jézus Krisztus által Isten képes kijavítani minden romlást?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!

Igehely: Mt 21:28-32; Kulcsige: Mt 21:28 „Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben!”

Hogyan reagálunk az evangélium hívására? Kétfajta ember és kétfajta reakció létezik. A legjobb lenne, ha a történet egy olyan fiúról beszélne, akit az apa a szőlőbe küld, és aki hallva a küldetést, igennel válaszol, és el is megy. Ilyen ember nincs az Istenemberen kívül. Jézus nemcsak ígérte, hanem és el is jött. Azt mondta, hogy elvégzi a munkát, amivel az Atya megbízta, és meg is tette: tökéletesen: engedelmes volt a kereszthalálig.

Mi sokat ígérünk Istennek, de nem mindig vesszük azt komolyan. Máskor nyíltan szembeszállunk mennyei Atyánk hívásával vagy küldésével. Nyilvánosan, szégyen nélkül nemet mondunk az isteni életnek. De valami történik: Isten beleszól a körülmények által az életünkbe, és kemény ellenállásunk engedelmességgé változik. Feltehetjük a kérdést: melyik változat jobb? A képmutatás vagy a szembeszállás? Az a jó, aminek a vége jó. A képmutatásból nehéz szabadulni, mivel azt gondolja az ember, hogy mindenkit becsaphat, még Istent is. Pedig csak saját magát csapja be, mivel még ő is elhiszi, hogy vallásos élete elég az Istennek. Az, aki nyilvánosan szembeszállt Istennel, nagyon is tudja, hogy élete ellenségeskedés, és előbb vagy utóbb elfogadja Isten hívását. Az Atya akarata a megtérés, nem a vallásoskodás.

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?