2022. szeptember 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Az önként jelentkezők áldást kapnak

Igehely: Neh 11:1-9; Kulcsige: Neh 11:2 „Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.”

Benépesíteni Jeruzsálemet. Nem gondolom, hogy ez a szakasz azt üzenné számunkra, hogy költözzünk az izraeli városba. Még csak azt sem, hogy a mennyei Jeruzsálembe önként költözők és azt benépesítők áldásáról beszélne. Mindamellett, hogy törekednünk kell azon munkálkodni, hogy benépesítsük a mennyek országát Isten segítségével. Ebben az Igében azonban sokkal inkább olyanokról van szó, akik többet vállaltak az Úrért és az ő országáért. Olyanokért, akik készek feladni valamit a mennyek országáért: kényelmet, időt, anyagiakat, akár az otthonukat is. Azok áldásáról van itt szó, akik önként vállalnak valami olyat, amit más nem. S ez lehet valóban egy fizikai otthon elhagyása, hogy olyan helyre költözzenek, ahol a misszió, a lelki munka segítségre, munkásokra szorul. Vagy akár egy egész életvitel feladása, hogy valaki teljes időben Istennek szolgáljon. Önként vállalva ez áldozatot, amely áldást hoz, annak is, aki teszi, annak is, aki felé teszi. A Mt 19:29 fényében te mit vállalnál az Úrért?

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Tenyerembe véstelek

Igehely: Ézs 49:14-26; Kulcsige: Ézs 49:16 „Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.”

Életünk sötét napjain talán a mi szívünkből is felfakadnak Sion szavai: „Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!” Ám Isten, ahogyan őket, úgy minket is biztosít: „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be!” Ez pedig egy erős kép arra, hogy illusztrálja: Isten megemlékezik az övéiről.

Ha végig nézek a kezeimen, látok hegeket, amelyeket „belevésett az élet”, s úgy hiszem ezzel nem vagyok egyedül. S azzal sem, hogy bármelyikre nézünk, meg tudjuk mondani, hogy hogyan szereztük azokat a hegeket. Melyiket okozta játék, melyiket baleset, melyiket a munka. Mert emlékszük.

Isten még jobban emlékszik. Ő nem csak „tenyerébe”, de emlékezetébe is vésett minket. Mert Krisztus szó szerint megtette értem és érted. Egy örökkévalóságra emlékeztetik ránk a kezein tátongó sebek. Ez az átszegezett két kéz nekünk az örömhír. Mert ez nem csak azt jelenti, hogy Isten nem felejt el. A „megemlékezik rólunk az Úr” azt jelenti, hogy megszabadít minket.

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.