2022. szeptember 21., szerda

DÉLELŐTT | 
A nép vezetői nevüket adják az újrakezdéshez

Igehely: Neh 10:1-28; Kulcsige: Neh 10:1 „Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink.”

A megújulásban mindig kulcsfontosságú szerepe van a vezetőknek. Ez akkor is igaz, ha nem a kinevezett vezetőkről, hanem a helyzet szülte vezetőről van szó. Ám kiemelten fontos, hogy a mindenkori vezetők mihez adják a nevüket. Illetve az is, hogy adják-e a nevüket akkor és ahhoz, ami mellett ki kell állni. De ez nem kizárólag az ő felelősségük. Nekünk, akik az ő vezetésük alá tartozunk, szintén támogatnunk kell őket abban, amit tenniük kell. Bizalmunkat, támogatásunkat (tettekben, szavakban és imában), és olykor nevünket biztosítani, ha meg kell erősíteni azt az ügyet, amit ők hittel és bölcsen vállalnak és mellette kiállnak. Másrészt nekünk is ugyanúgy oda kell állni a jó ügy mellé, a ránk bízottakért: család, gyermekek, közösség. Támogatod-e vezetőidet imában, tettekben, bizalommal, hogy kiállhassanak a közösség érdekében a jó ügyért, a megújulásért? Te vállalod-e a felelősséget azokért, akiket rád bízott az Isten?

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Az újabb áldás feltétele

Igehely: 1Móz 43:8-14; Kulcsige: 1Móz 43:8 „Akkor Júda ezt mondta apjának, Izráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink!”

Az ember néha igen is szereti a feltételeket. Ezek által tudja, mit kell teljesíteni ahhoz, hogy elérjen valamit, hogy áldásban részesüljön. S az áldásnak valóban vannak néha feltételei. Néhányat felismerhetünk alapelvként e történetből is. 1. Kezdeményezés. Júda megtette az első lépést, kész volt tenni, cselekedni azért, hogy a szükséget betöltse. Isten gondot visel, de a magunk részét meg kell tennünk, s ezzel együtt jár a 2. alapelv is: felelősségvállalás. 3. Lemondás. Néha az áldás feltétele, Istenre hagyatkozva elengedni azt, amihez görcsösen ragaszkodunk. Jákobnak ezt kellett megtennie, és időnként nekünk is.

Ám az emberi felelősség és feltételek között soha ne feledjük el a legfontosabb alapelvet, az áldás legvégső feltételét: Isten jóindulatát. „A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál”, akit azért küldött „Egyiptomunkba”, hogy az emberiséget megtartsa s megáldja általa. Bízni Krisztus jóindulatában. Nincs ennél fontosabb feltétele az áldásnak.

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?