Igehely: 2Pt 1:12-18; Kulcsige: 2Pt 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”
Péter, az apostol, de Péter, a halász szavai is visszhangzanak ma reggel a csendességemben: teljes igyekezettel törekedjetek, hitetekben mutassátok meg, hitetekben mutassátok meg! Egyik meghatározás sem a passzív szemlélődésről szól, miszerint nekünk a világból kivonulva, burokban kellene élnünk. Az életünk gyümölcsei mutatják majd meg, hogy tétlenek és terméketlenek voltunk-e, vagy sem. Mert mi lett volna, ha Péter pünkösdkor csak megérti a jeleket, majd hazamegy szótlanul, elégedetten: neki jutott mindenből, és az teljesen elég. De ő nem maradt sem tétlen, sem szótlan. Utólag hátrahagyott levelei, üzenetei is gondozzák, bátorítják a kései követőket. Mindig van, aki olvassa, keresi, érti a gondolatait, aki Krisztus még elkötelezettebb követője szeretne lenni, hogy az Ő ismeretében, és annak az üzenetnek a megélésében elöljárjon.
Piciny falumban több templomtorony is magasodik, több imaház is létezik, szinte már sok is. Mégis több a tétlen és terméketlen „igaz keresztyén”, mint a valódi, akit semmi sem tántorít meg a hite megélésében. Szándékosan fogalmaztam így: a megélésében, és nem az elmondásában. Elmondani tudjuk, de mi van a megélésével? Azzal is jutunk valamire?
Nyúl Zoltán
Mennyei istentisztelet
Igehely: Jel 4:1-11; Kulcsige: Jel 4:9-10 „És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt.”
Ebben a fejezetben betekintést kapunk egy olyan helyre, amit leírni nehéz, és olyan eseményekbe, amiknek ezután kell megtörténniük (2. v.). Egy trón volt a mennyben, és a trónon ült valaki. Ragyogott kimondhatatlan ragyogással. Körülötte fehérruhás, koronás vének, szünet nélküli magasztalás annak, aki egyedüliként megérdemli az imádatot. Leborul előtte mindenki, és magasztalja Őt. A mennyben, fenn, a trónusnál mindenki leborul majd. A többi uralkodó is letesz mindent elébe, a saját koronáikat is, úgy jelzik hódolatukat, magasztalásukat (9. v.).
Minden térd meghajol: „Előttem hajlik meg minden térd, rám esküszik minden nyelv” (Ézs 45:23); „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és földalattiaké” (Fil 2:10). Mindenki magasztalja azt, aki az Első és az Utolsó! Nincs kivétel.
Ott szeretnél lenni, ünnepelni ezen a mennyei istentiszteleten? Ő rád is vár! Most van az idő, hogy felkészülj a találkozásra. Érdemes, nagyon érdemes felülvizsgálni mindazt, amit teszünk, vagy amit tehetnénk azért, hogy ott legyünk majd. Ezt a lehetőséget Isten még ma elénk adja, ne hagyd ki!
Nyúl Zoltán
