Igehely: 1Thessz 3:1-13; Kulcsige: 1Thessz 3:8 „Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban.”
Miután Pál, Silás és Timótheus megalapították a thesszalonikai gyülekezetet, a meg nem tért zsidók ellenállása miatt menekülniük kellett. Béreába mentek, de ott sem hagyták őket békén! Ezért Pál előre utazott Athénbe és arra kérte munkatársait, hogy amint lehet, csatlakozzanak hozzá. Többször megpróbált visszatérni Macedóniába, de a Sátán megakadályozta ebben. Ezért Timótheus egyedül látogatott el a thesszalonikai gyülekezetbe, és visszaérkezésével jó híreket hozott a közösségről. Pál örömét fejezi ki a kapott jó hírek miatt.
Levelében a szorongattatás és lelki érettség kapcsolatáról ír. Az első három században sok mártír vére omlott a Jézus iránti hűségük miatt. Ha nem is volt minden esetben direkt üldöztetés, a keresztyénség nem jelentett semmilyen előnyt ezen a földön. Mivel a thesszalonikai gyülekezet szilárdan állt az Ige mellett, ezért az apostol Istennek adta a dicsőséget.
Ma is vannak, akik olyan országokban élnek, ahol keresztyénnek lenni életveszélyes dolog. Máshol nem gyakorolhatják jogaikat, gyermekeiket nem nevelhetik hitük és meggyőződésük szerint, gúny, vádaskodás és erőszak áldozatai lesznek. Érezzünk együtt üldözött testvéreinkkel!
Borzási István
Ki tud szabadítani
Igehely: Dán 3:13-18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”
Nebukadneccar kemény diktátor volt. Dicsőségét igazolandó, óriási szobrot állíttatott magának. Azonban a diktátorok nem érik be annyival, hogy valami eszméletlenül nagyot építenek, aminek egyébként semmi haszna nincs, azt imádni is kell. Aki nem borul le, azt az izzó tüzes kemencébe vetik! A Nebukadneccarok és az izzó kemencék mindig összetartoznak.
A parancsra mindenki térdet hajtott. Azaz mégsem mindenki: három fej kimagaslott a leborultak tengeréből. Ők ismerték a király parancsát, de tudták azt is, hogy Isten törvénybe adta: „ne csinálj magadnak faragott képet” és „ne imádd és ne tiszteld azokat”! Nekik fontosabb volt Isten törvénye, mint a királyé. Nekik fontosabb volt Isten igéje, mint az életük. Amikor azonban a király benézett a kemencébe, ahova bedobatta őket, majd hanyatt esett a látványtól! Azok ott sétáltak a tűz közepében! Akárhogyan számolta, négyen vannak, és a negyedik olyan, mint Isten Fia! Kihozatta őket, nagy méltóságra emelte őket, és Istenük tiszteletéről is rendeletet adott: egyedül ez az Isten tud így megszabadítani.
Borzási István
