Igehely: Neh 13:15-31; Kulcsige: Neh 13:22b „Ezért is emlékezz meg rólam, Istenem, és légy kegyelmes hozzám nagy szereteted szerint!”
Nem volt könnyű szembenézni Nehémiásnak azzal, amit visszatérésekor tapasztalt. Nemcsak a pappal volt baj, nemcsak a vezetőkkel, de a köznéppel is. Ugye milyen hamar meglátszanak a romlás jelei? Melyek voltak ezek? Nem tartották meg a szombatot, a nyugalom napját. A környező népek közül vettek maguknak feleséget. A gyermekeik már más nép nyelvén beszéltek. Igen elszomorodott ezen Nehémiás, de meg is haragudott. Azt írja, hogy veszekedett a néppel, és még meg is tépázott némelyeket, akik nem hallgattak a jó szóra. Minden erejével azon volt, hogy a népet figyelmeztesse atyáik bűnére és azok következményeire. Majd amennyire rajta állt, igyekezett az eltérteket is visszatéríteni a helyes útra. Amennyire tőle telhetett, meg is tisztította a templomot és a népet is. Azonban imádságából kiderül, hogy tudatában volt véges akaratának, erejének, és ezért Istentől kért kegyelmet. Mintha ismerte volna az Úr Jézus szavait: „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Lk 17:10) Láthatjuk, ha olyan hűségesen végezzük is a munkát, mint Nehémiás, nem rajtunk múlik a megtartatás. Bízzuk magunkat és munkánk gyümölcsét az Ő kegyelmére!
Veress Efraim
Hitben járunk, nem látásban
Igehely: 2Kor 5:6-10; Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”
A Jézus Krisztusban hívő ember gondolkodása, cselekedetei, életvitele a világ szemében sokszor irracionálisnak, megbotránkoztatónak tűnik. A miértre az előbb olvasott igékben van a magyarázat. A hívő ember nem ragaszkodik foggal-körömmel a földi élethez, sőt nagyon is elvágyik ebből a világból, mert nem idevaló, hanem Jézus Krisztusban a mennyei világhoz tartozik. „Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.” (Ef 2:5-6)
Amiért mi hívők mégis szeretjük az életet ezen a Földön, az azért van, mert csak itt van esélyünk arra, hogy a mennyei világba ne „mezítelenül” érkezzünk, mintegy „tüzön keresztül”, hanem isteni jutalommal. Az Ige szerint arra kell törekednünk, hogy Istennek kedvesek legyünk, és mi kedvesebb Előtte, mint az, amikor azt látja, hogy az előre elkészített jó cselekedetekben járunk. „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef 2:10)
Veress Efraim
