2022. március 24., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Gyógyítani bármikor szabad

Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:3 „Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?”

Jézus elfogadta a meghívást a farizeusok vezetőjétől, akinek a szándéka nem ismert előttünk, de az a megjegyzés, hogy „azok figyelték Őt”, tudomásunkra hozza, hogy az érdeklődés nem volt teljesen tiszta. Nem először olvassuk az evangéliumi beszámolókban, hogy Jézus vendégségbe ment farizeusokhoz, és ha vámszedők és bűnösök jöttek hozzá, fogadta őket is (Lk 15:1).

Jézus mindenben példa nekünk, csak kövessük és tegyük azt, amit Ő tett! Ha vállalta az asztalközösséget velük, akkor Jézus Isten rendjére, igazságára, irgalmára és szeretetére mutatott rá. Sőt arra, hogy minden embernek van méltósága, mert Isten teremtménye. Elé került egy vízkóros ember. A többiek talán levegőnek nézték. Elviselték, de nem törődtek vele. Jézus megfogta a kezét, és meggyógyította. Nagy tanítást adott nekik, hogy Isten szombatnapi parancsát nem jól értelmezik.

Mikor kell jót tenni? Mikor kell irgalmasságot gyakorolni? Mikor kell segíteni embertársunknak? Amikor csak lehetőségünk van, és valahányszor elénk kerül a szükség. „Aki tehát tudna jót cselekedni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4:17)

Eszes Zoltán

DÉLUTÁN | 

Mindennel megajándékozott minket

Igehely: 2Pt 1:1-4; Kulcsige: 2Pt 1:3 „Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.”

Ajándékot mindenki szeret kapni. Hozzájuthat az ember olyan ajándékhoz is, amelyik megváltoztatja az életét, a jövőjét. Minden tárgyi ajándéknak, legyen az bármilyen nagyértékű is, csak addig van jelentősége, ameddig földi életünk tart. Semmit sem hoztunk e világra, semmit sem viszünk magunkkal. De akik hittel elfogadták Isten legnagyobb ajándékát, az üdvözítő Jézus Krisztust, azok az Ő isteni ereje által az újjászületésben isteni természet részeseivé lettek, és megkaptak mindent, ami az életre és kegyességre, vagyis az istenfélő életre való.

A Jézusban való hit a legnagyobb életrendező erő. A halandó emberrel hit által megtörténhet a legnagyobb dolog, ami csak lehetséges. Hosszú a felsorolása annak, amit a hívő kap kegyelemből: bűnbocsánat, szabadulás a bűnvádtól, üdvösség, lelki béke, bizonyosság az örök életben, a szeretetkapcsolat helyreállása Istennel. Isten a saját dicsőségével és tökéletességével elhívott minket. A Jézus Krisztusban hívők életében hatalmas és drága ígéretek teljesednek be, de Atyánk drága árat fizetett ezért. A hibátlan és tökéletes Bárány, a Jézus drága vérén váltott meg.

Eszes Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 103:13–18; Kulcsige: Zsolt 103:17 „De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is.”

A legkorábbi felmenőm, akiről tudok, 1721-ben települt be Magyarországra egy evangélikus közösséggel együtt, és a közösség vezetőjének, lelkipásztorának a lányát vette feleségül. Állítólag igehirdető és presbiter is volt, sőt a családunk elmúlt 300 évében, ami dokumentálva van, több hozzá hasonló istenfélő utódja lett neki. Előfordul nálunk nagycsaládi találkozókon, hogy velem együtt 6-7 lelkipásztor is jelen van.