Igehely: Lk 12:33-34; Kulcsige: Lk 12:33 „Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.”
Olyan világban élünk, ahol fontos mindaz, ami erre a földi életre irányul. A földi kincs szerzése sok embernek ad egyfajta biztonságérzetet a jövőre nézve. Bebiztosítva érzi magát, ha nehezebb idők jönnének. Éppen ezért sokan építik anyagi téren a jövőjüket. Sőt, azt tartják életrevalónak, aki minden lehetőséget megragad, amiből nyereségre, haszonra tehet szert. Az forgatja jól magát, aki egyre jobban tudja növelni a vagyonát. Könnyen meglehet, hogy ez a gondolkodásmód a Krisztusban hívő embert is megkísérti. Néha a hívő ember is elkezd anyagias lenni, és ideje nagy része arra megy rá, hogy földi kincseket gyűjtsön. Ily módon nagyrészt csak a földiekkel fog törődni.
Jézus Krisztus viszont egészen mást tanított erről. Azt mondja az Úr, hogy adjuk el, amink van, és adjunk alamizsnát. Megszabadulni attól, ami mulandó, és ami nélkül könnyen lehet élni, nem egyszerű feladat. Az ember ragaszkodik a javaihoz – mi magunk is sokszor – kis értékű javakhoz, tárgyakhoz. Meglehet, hogy egy könyvet is olyan nehezen adnánk tovább másnak. Az alamizsna vagy könyöradomány pillanatnyi segítséget adhat egy rászorulónak, ami lehet élelem vagy ruházat is.
Ha Krisztus szerinti értékrendünk van, az segít, hogy mi, mai tanítványok is tudjunk mennyei kincseket gyűjteni, és ne földieket. Ehhez még társul a megelégedett élet is. Pál apostol a következőket írja: „De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel” (1Tim 6:6). Ott azt is mondja az apostol, hogy ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Felhívja a figyelmünket, hogy a meggazdagodás milyen veszélyekkel jár. Lásd az 1Tim 6:9-10 verseit! Tudni kell, hogy a földi kincs mulandó, elavul, megemészti a moly, elviheti a tolvaj. A mennyei kincs maradandó, nem veszít az értékéből, nem fér hozzá tolvaj, nem évül el. Amit önzetlenül teszünk Jézus nevében, országa építésére, szolgálatként, az a mennyei kincs.
Milyen az értékrended? Milyen kincsek gyűjtésére szánod oda magad? Sorolj fel néhány mennyei kincset! Jegyezzük meg, hogy ahol a kincsünk, ott van a szívünk is!
Kelemen Szabolcs
Adjunk hálát a földieknél becsesebb mennyei kincsekért! - Fil 3:7-8, 14
Sorsdöntő elhatározás – Ruth 1:1-22 (Ruth 1:16-17)
Menedék a tévedőnek
Igehely: 5Móz 19:1-13; Kulcsige: 5Móz 19:4 „Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben, ha nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte azelőtt.”
Isten úgy rendelkezett Mózesnek, hogy jelöljön ki menedékvárosokat azok számára, akik korábban nem gyűlölték embertársukat, de véletlenül a halálát okozták. A menedékváros arra szolgált, hogy az ilyen tévedő oda menekülhessen a vérbosszú elől, és életben maradhasson. Azoknak, akik szándékos emberölést követtek el, nem adott védelmet a menedékváros, ők életükkel fizettek bűnükért.
Isten az Úr Jézus Krisztusban készített egy biztosabb menedéket, amely érvényes azok számára, akik azt hittel megragadják. Az Úr Jézus életét adta a mi bűneinkért, az Ő áldozata tökéletes engesztelés volt Isten előtt. Tehát a legbiztosabb menedék Krisztusban van! A Mózes könyvében leírt menedékvárosok csak azoknak adtak védelmet, akik nem szándékosan vétkeztek. De aki szándékosan vétkezett, aki gyűlölte az atyjafiát, annak nem volt menedéke. A Krisztusban felkínált védelem minden hittel hozzá forduló emberre érvényes, függetlenül az elkövetett bűnök mértékétől és súlyosságától, vagy a szándékosságtól. Az a gonosztevő, akit lopásért és gyilkosságért ítélt halálra a római hatalom nagypénteken, a Krisztusba vetett hite által megmenekült. Pál apostol, aki előtte üldözte Krisztus egyházát, és sokakat börtönbe vetett hitükért, Krisztusnál kegyelmet és bűnbocsánatot talált. Az Úr Jézus azt mondta, hogy aki hozzá jön, azt nem küldi el magától. Aki Krisztus előtt őszintén beismeri bűneit, megvallja, és kész elhagyni azokat, aki hittel így megragadja Őt, tudva, hogy nem méltó a kegyelemre, bűnbocsánatra, az megmenekül. Aki hiszi, hogy egyedül csak a Krisztus áldozatáért van felmentés, bűnbocsánat, az megmenekül, igazi menedékre talál.
Az Úr Jézus azért jött, hogy a bűnösöket, és nem az igazakat hívja megtérésre. Aki megtér, annak megváltozik az élete, és többé már nem él úgy, mint ahogy megtérése előtt élt. Így volt ez Pál apostol, Zákeus, és sokunk életében. Akinek sok bocsáttatott meg, az jobban szereti az Urat (Lk 7:47). A Krisztus által megmentett ember más emberré lesz, és másképpen él. Lásd Gal 2:20.
Isten munkálkodjon Lelke által bennünk, hogy megéljük a gyakorlatban azt, hogy Krisztusban megmenekültünk, megbocsátott nekünk, és hozzá tartozunk!
Kelemen Szabolcs
Új hozzászólás