2022. május 6., péntek

DÉLELŐTT | 
Helytállás a küzdelemben

Igehely: ApCsel 18:1-6; Kulcsige: ApCsel 18:6 „Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.”

Miután kitört az ellenségeskedés, Pál kénytelen volt elhagyni a zsinagógát és a szomszédos házban folytatta munkáját. Távozásakor elmondhatta, hogy mindenki vérétől tiszta, hisz az üdvösség útját nem titkolta előlük. Nem mindenki mondhatja ezt el, amikor távozik valahonnan.

Miért volt szükség a tisztázásra? Azért, mert megegyezik az igével. Amikor Jézus kiküldte a tanítványokat, azt mondta nekik: ha valaki nem fogadja be őket, nem hallgatja meg a beszédjüket, amikor kimennek abból a házból vagy városból, még a lábuk porát is verjék le.

Másodszor, az ige mellett a körülmények is kényszerítették Pált a szakításra. Az ellenség rágalmazásai miatt lehetetlenné vált, hogy tovább hirdethesse a zsinagógában az evangéliumot. A felébredt lelkeknek, de Pálnak is kellemetlen következményekkel járt volna, ha tovább is ott marad.

Harmadsorban a következmények később igazolták ennek a szakításnak a helyességét, hisz Isten áldása növekedést, az üdvözülők számának szaporodását adta. A helytelen szakadás következtében az áldás csökkenni szokott, sőt teljesen megszűnik. Kérj Istentől bölcsességet ma reggel, és légy engedelmes az Ő utasításainak!

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

Személyes kapcsolatuk van Istennel

Igehely: 2Tim 1:3-5; Kulcsige: 2Tim 1:7 „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”

Timóteus még fiatalember volt, amikor szembe kellett néznie az egyházat fenyegető veszélyekkel. Pál bátorító levelet ír fiatal szolgatársának, lelki apaként áll mellé. Nincs vigasztalóbb annál, mint amikor érezzük és tapasztaljuk valakinek az irántunk való bizalmát, és tudjuk, hogy imádkozik értünk.

Pál tanítja Timóteust azokra a tulajdonságokra, amelyek Isten szolgáját jellemzik. Az első a bátorság. Legyen bátorsága hitét megvallani, őt se szégyellje, mint az evangéliumért szenvedő foglyot. A második a szolgálathoz szükséges erő. Tudja, hogy az útjába sok akadály jön, és azok legyőzéséhez erő kell. Harmadikként elmaradhatatlanul szükséges a szeretet, hiszen emberek felé szolgál. Az erő legyőzi az akadályokat, a szeretet épít. Bátorság kell a tetthez, de a csendben várakozáshoz is. A szeretet bölccsé tesz, és mindig megtalálja a cselekvés módját. Negyedikként szükséges a józanság, amely felméri, hogy mit és mikor kell tenni.

Ezekhez bármikor társulhat a szenvedés is. Mennyire érthető így, hogy akiknek szíve Krisztusért ég, szeretik és szolgálják Őt, az Ő népét, azok sírnak is. Kapaszkodj ilyenkor is Istenbe, testvérem! Tarts ki, bízzál, higgyél benne, Ő megsegít!

Kelemen S. Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?