Igehely: 2Móz 17:8-16; Kulcsige: 2Móz 17:9 „Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat közülünk, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.”
Ma sem mentes az életünk a harcoktól. Felmérhetetlenül sokat jelent, ha nem egyedül kell ezeket a csatákat megvívnunk, a nehéz helyzetekben megállnunk. Egy lelki vezető, elöljáró, tapasztaltabb barát jobban rálát a problémára, átlátja az adott helyzetet, és segít, tanácsol. Vannak ilyen lelki barátaid, vagy egyedül, magányosan cipeled a terhedet, testvérem?
Nagy áldása van a testvéri közösségnek. Igazi lelki otthon, ahol megoszthatja az ember örömét, bánatát. Ami fáj az egyiknek, fáj a másiknak is. Amiben várják a megoldást – hogy lesz-e munkahelye a másiknak, sikerül-e a vizsgája, megtér-e a szomszédja –, azt együtt, közös ügyként imádkozzák és harcolják végig. De egyik is, másik is befektet valamit. Egy első lépést, hogy megnyílok, kimondom, megosztom; egy kockázatot, hogy komolyan vesznek, meghallgatnak és még később is érdeklődni fognak. Befektetem az időt, bizalmat, őszinteséget, szeretetet és közösséggé formálódunk. Megismerem a másikat, követik az életemet. Tudom a gyengeségét, tudják a hibám, de erősítjük, bátorítjuk egymást. Imádkozunk, és akkor mindig biztos lesz a győzelem Istennel.
Részese lettél-e ennek? Van-e ma valaki harcban, aki a segítségedet, imatámogatásodat várja?
Kelemen S. Sándor
Önzetlenek
Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: Jn 15:13 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”
Jézus a tanítványoknak nemcsak Megváltója, tanítója, gyógyítója, hanem barátja is. Sőt azt mondhatjuk: a barát igazi mintaképét látjuk Jézusban. Példát mutat számunkra a barátságban is. A tanítványok közül hármat különösen a barátjának fogadott: Pétert, Jakabot és Jánost.
A barát nem érzi magát a barátja fölött, nem nézi kevesebbnek a másikat. Amikor Jézus a barátainak nevezi akkori tanítványait, egy szintre helyezi magát az egyszerű galileai halászokkal. Nemcsak úgy beszélt velük, mint Megváltó a bűnössel, hanem mint barát a baráttal. Barátként siratta meg Lázárt a sírjánál, mert nagyon szerette őt. Jánosra bízta az édesanyját a kereszten, mint barátra, mert tudta, hogy rá számíthat. Nem is kérdezte meg, hogy elvállalja-e, mert tudta, hogy minden előzetes megbeszélés nélkül is megteszi, amit Mestere rábíz. Ő is így engedelmeskedett mindig az Atyának, és végül életét adta értünk.
Az a szeretet, áldozathozatal, önmegtagadás és lemondás, ami Jézus földi életén végigkísérhető, bennünket is érint. Tanítványaiként, hívő szülőkként életünk, mindennapjaink része kell, hogy legyen mindez. Ez által tudjuk bemutatni az Atya szeretetét gyermekeink, de a világ felé is.
Kelemen S. Sándor
Új hozzászólás