2022. május 28., szombat

DÉLELŐTT | 
Nyomorult helyzetben

Igehely: Róm 7:15-25; Kulcsige: Róm 7:24 „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?”

Miután Pál megállapította az ember teljes bűnösségét, és a Megváltónak a törvény ítélete alól való felszabadítását (1-6. rész), rátér az újjászületett ember állapotára a törvény fényében (7. rész).

Pál önelemzést végez, ugyanis több mint negyvenszer használ egyes szám első személyt (én, engem, enyém, magam stb.). Megállapítja, hogy Isten törvénye jó, csakhogy a bűnös természet miatt halált hoz az ember számára. A törvény lelki, és az ember lelki oldalához szól, de az ember (a hívő is) testben él, amely még mindig a bűn bűvkörében van. Így a hívőben két törvény és két természet feszül egymásnak. Az isteni törvény szent életet követel, amely az újjászületett (lelki/ belső) embernek kedvez. A bűn törvénye ellenben bűnre csábít, és (hús)testi életet akar diktálni a hívő számára is. Így bár lelki életet szeretne élni, mégis hajlik a bűnös életmód felé, amit pedig nem akar. Ez a harc folyamatosan dúl Pálban is. Életében a bűn gyakran felülkerekedik, és ez egy nyomorult helyzetet eredményez. Azonban eljut a megoldásra is: ebből a helyzetből csakis a Megváltó tud teljes szabadulást adni, amit a következő rész tárgyal.

Neked van ilyen konfliktus az életedben? Ha igen, hogy éled meg?

Barabás Zoltán

DÉLUTÁN | 

Az Úr asztala körül megtapasztalt egység

Igehely: 1Kor 10:14-22; Kulcsige: 1Kor 10:17 „Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.”

Ez még belefér az Úrral való kapcsolatomba? – kérdezik gyakran a hívők is, amikor a világi dolgokról van szó. Pál, amikor a bálványáldozati ünnepségekről beszél, világosan kimondja, hogy nem összeegyeztethetőek az úrvacsorai közösséggel. Ugyanis az ünnepségek, amiket a pogány istentiszteletek alatt és után tartottak, a bálványimádás részei voltak. Így, akik részt vettek azokon, a bálványimádók közösségéhez csatlakoztak, ami az ördögök tiszteletét vonta maga után. Az úrvacsora ellenben az Úr Jézus testével és vérével való egység Isten és ember, valamint ember és ember között. Ennek alátámasztására az apostol két példát is hoz: Izráel közössége az oltár körül, és a pogányok közössége a bálványaik ünnepein. Pál tehát világossá teszi, hogy nem lehet egyszerre két asztal részese lenni (Jézus és az ördög asztala). Nem lehet két pohárból inni, és nem lehet két asztalról enni. Dönteni kell, és jól választani.

Te döntöttél már? Milyen asztalról eszel? Kivel vagy közösségben és egységben?

Barabás Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.