Igehely: Róm 7:15-25; Kulcsige: Róm 7:24 „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?”
Miután Pál megállapította az ember teljes bűnösségét, és a Megváltónak a törvény ítélete alól való felszabadítását (1-6. rész), rátér az újjászületett ember állapotára a törvény fényében (7. rész).
Pál önelemzést végez, ugyanis több mint negyvenszer használ egyes szám első személyt (én, engem, enyém, magam stb.). Megállapítja, hogy Isten törvénye jó, csakhogy a bűnös természet miatt halált hoz az ember számára. A törvény lelki, és az ember lelki oldalához szól, de az ember (a hívő is) testben él, amely még mindig a bűn bűvkörében van. Így a hívőben két törvény és két természet feszül egymásnak. Az isteni törvény szent életet követel, amely az újjászületett (lelki/ belső) embernek kedvez. A bűn törvénye ellenben bűnre csábít, és (hús)testi életet akar diktálni a hívő számára is. Így bár lelki életet szeretne élni, mégis hajlik a bűnös életmód felé, amit pedig nem akar. Ez a harc folyamatosan dúl Pálban is. Életében a bűn gyakran felülkerekedik, és ez egy nyomorult helyzetet eredményez. Azonban eljut a megoldásra is: ebből a helyzetből csakis a Megváltó tud teljes szabadulást adni, amit a következő rész tárgyal.
Neked van ilyen konfliktus az életedben? Ha igen, hogy éled meg?
Barabás Zoltán
Az Úr asztala körül megtapasztalt egység
Igehely: 1Kor 10:14-22; Kulcsige: 1Kor 10:17 „Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.”
Ez még belefér az Úrral való kapcsolatomba? – kérdezik gyakran a hívők is, amikor a világi dolgokról van szó. Pál, amikor a bálványáldozati ünnepségekről beszél, világosan kimondja, hogy nem összeegyeztethetőek az úrvacsorai közösséggel. Ugyanis az ünnepségek, amiket a pogány istentiszteletek alatt és után tartottak, a bálványimádás részei voltak. Így, akik részt vettek azokon, a bálványimádók közösségéhez csatlakoztak, ami az ördögök tiszteletét vonta maga után. Az úrvacsora ellenben az Úr Jézus testével és vérével való egység Isten és ember, valamint ember és ember között. Ennek alátámasztására az apostol két példát is hoz: Izráel közössége az oltár körül, és a pogányok közössége a bálványaik ünnepein. Pál tehát világossá teszi, hogy nem lehet egyszerre két asztal részese lenni (Jézus és az ördög asztala). Nem lehet két pohárból inni, és nem lehet két asztalról enni. Dönteni kell, és jól választani.
Te döntöttél már? Milyen asztalról eszel? Kivel vagy közösségben és egységben?
Barabás Zoltán
Új hozzászólás