Igehely: Kol 2:11-13; Kulcsige: Kol 2:12 „A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.”
A bemerítés egy csodálatos képe annak, amit mi keresztyének a Krisztussal való egyesülés folytán személyesen és bensőségesen átélünk. Az, ahogy a vízbe merülés illusztrálja a Krisztussal való egyesülésünket, az egész Újszövetségen átvonul. Tudjuk, hogy nem a víz az, ami üdvözít minket, hanem Krisztus munkája. „Titeket, akik holtak voltatok a bűnökben… megelevenített együtt Ő vele” (13. v.). Ez egyedül Isten műve. A fő dolog reánk, hívőkre nézve az, hogy mi most „Krisztusban” vagyunk. „Eltemettettünk ő vele együtt a keresztségben” és „feltámasztattunk az Isten erejébe vetett hit által”, ami azt jelenti, hogy „megelevenedtünk együtt Ő vele”.
Sosem szabad elfelejtenünk annak fontosságát, hogy ez mit jelent! Mert ez nem csak új hitelvek tömkelegét jelenti, még kevésbé valamilyen új tradíciót, hanem teljes átformálódást és új identitást. Ahogy másutt mondja az apostol: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” (2Kor 5:17). Jézus ezt így fejezi ki a főpapi imában: „Én őbennük és te énbennem” (Jn 17:23). A bemerítésre nézve ez azt jelenti, hogy mi teljesen egyesültünk Jézussal, a mi Urunkkal és vele azonosultunk. Hadd tükrözze a te életed is a Krisztussal való egyesülésedet és a vele való új azonosulásodat!
Gericke Paul
Isten Igéje Jézusra mutat!
Igehely: Jn 5:39-47; Kulcsige: Jn 5:39 „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.”
Sokan olvassák, tanulmányozzák a Bibliát sokféle indítékból. Van, aki csak kulturális érdekességet, történelmi adalékot lát benne. Bár valóban kulturális múltunk része, mégsem ezért érdekes. Vallásos okból is sokan kutatják. Sajnos, sokan vannak az úgynevezett keresztyén világban, akik roppant fontosságot tulajdonítanak a Bibliának, mégis elvétik a lényeget, mert csak a holt betűt olvassák. Keresik az örök életet, de nem találják, mert receptkönyvnek, vagy idegenforgalmi útikalauznak tekintik a Bibliát, amely az élet konkrét lépéseiben ad tájékozódást, és mégis vakon olvassák.
Jézus ma arra hívja fel a figyelmet, hogy természetesen létfontosságú az Ige kutatása, de életfontosságú, hogy Őt találjuk meg benne! Végső soron az örök életünk függ az Írások kutatásától és a benne található Krisztustól! Az Írás nélkül nem lehet miénk annak Lelke sem!
Amikor Jézus beszél az Írásokról, akkor nem a mi Bibliánkat nevezi meg, hanem a zsidókét, vagyis az Ószövetséget! Mert már az Ószövetség is Krisztusról tesz bizonyságot!
Adja az Úr, hogy minél több helyen fedezzük fel a lapokon Krisztus arcképének lenyomatát!
Oláh Lajos
