Igehely: Róm 8:36-39; Kulcsige: Róm 8:35 „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?”
Meddig mész el a hitedért? Az életedet is rá mered tenni? E nehéz kérdések őszinte megválaszolásához nem elég egy nagy levegőt venni, és mondani valami határozottat. Amit én tudok garantálni, az ehhez kevés lesz, még akkor is, ha mindent beleadok.
De ki vagy mi szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? A senkibe és semmibe valahol még én is beletartozhatok, azaz nem tudom abbahagyni, nem tudom otthagyni, feladni Krisztust. Mert Ő úgy megfogott engem, hogy ha én el is engedném a kezét, az övé még akkor is tartaná az enyémet. Nem tudom kihúzni, mert nagyon erősen szorítja. Erősebben, mint az üldöztetés, nyomorúság vagy halál. Ezekkel Ő már mind szembenézett. Nem magamban bízom tehát, hanem az Ő megtartó szeretetében. Ebben a fenyegető, zsaroló, üldöző világban csakis a Krisztus foglyaként lehetek igazán szabad arra, hogy nemet mondjak. Csak most már nem neki, hanem a tőle elválasztó dolgoknak. Ha magamra nézek, süllyedezik a hitem, ha Őt nézem, akkor nyugodtan járhatok a tengeren. Még akkor is, ha már a nagy hullámok közelednek.
Krivácsy Zoltán
Dávid hálaimája
Igehely: 1Krón 29:9-18; Kulcsige: 1Krón 29:11 „Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme!”
Templomot építeni az Úrnak Dávid nem tudott, de tudott örülni az összegyűjtött adománynak, annak, hogy adhat. Imájában Isten van felemelve, de önmagáról megalázkodóan, lekicsinylően beszél. Vannak taktikus emberek, akik mielőtt kérnek valamit, nagy dicséreteket mondanak. Általában olyasmit, amit a másik hallani akar, mert hát ki ne szeretné, ha dicsérik, de itt Dávid még csak nem is kérni akar. Ő tényleg az Urat látja nagynak, és magát kicsinek. Ha önmagunkra nem a státuszunk vagy elért eredményeink alapján tekintünk, hanem reálisan és őszintén, akkor nemcsak arra van esélyünk, hogy meglássuk Isten nagyságát, még azt is megérthetjük, hogy mindenünk, amink van, tőle ered. Sőt még fel is tudjuk ajánlani az Úrnak: „Urunk, Istenünk! Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, ... a te kezedből való, és a tied lesz mindez!”
Az Isten országába való befektetés mindenképp megtérülő beruházás, a nagy dolog nem is az, amit adsz, hanem ahogy adhatsz.
Krivácsy Zoltán
