2022. június 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Az ember dönthet Krisztus mellett vagy ellen

Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:67-68 „Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”

Az Atya már kezdettől fogva szabad akaratot adott az embernek, ez látható volt az Édenkertben is. Ez nem változott, az ember ma is szabadon dönthet, hogy Jézust követi, vagy hátat fordít neki, mint régen sokan azok közül is, akik kortársai voltak.

Jézus a hozzá legközelebb állóktól is megkérdezte: „vajon ti is el akartok menni?” (67. v.). Krisztus követése személyes döntés eredménye, más nem dönthet helyettem. Szomorúan hallottam néha olyan választ, hogy lehet, majd egyszer én is megtérek, de most még nem.

Sajnálattal nézhette Jézus is a tőle visszavonulókat, akik többé nem követték Őt. De milyen jó olvasni arról is, amikor Péter, mint a többiek szóvivője, hitéről, meggyőződéséről tesz vallomást: „Uram, kihez mennénk? Tied az örök életet adó tanítás.” (kat. ford.). Ugyanígy szólt majd egyszer Tamás is, bizonyosságának hangot adva: „Én Uram és én Istenem!”

Nyitott mindig a szíved ajtaja, amikor az Úr tégedet is bátorítani, megeleveníteni akar?

Meghallod a hangját, amikor valakin keresztül tégedet akar szólítani?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

A Szentlelket ki lehet oltani

Igehely: 1Thessz 5:19 „A Lelket ne oltsátok ki.”

Ha Isten megajándékozott lelki ajándékkal, ha valamilyen képességet, tálentumot kaptunk tőle, amivel szolgálhatunk az Úr népe között, azt használni, kamatoztatni kell. Pál apostol így bátorítja fiatalabb szolgatársát, Timóteust: „Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned” (2Tim 1:6). Vagyis nem szabad elhanyagolni a szolgálatot, a tálentumot, hanem használni, gyakorolni kell. A kút, amelyből nem merítenek vizet, idővel elveszíti frissességét, esetleg teljesen ki is apadhat a forrása. Engedjük, hogy a Szentlélek használhasson minket!

A kapott tálentummal felelősség is jár, és majd lesz elszámolás. Jézus figyelmeztetett erre minket, amikor a tálentumok példázatában tanított. A példázatban ez is fel van jegyezve: „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük” (Mt 25:19).

Amit kaptunk, azt el lehet ásni, ki lehet oltani, vagy lehet használni. Uram, segíts hasznos szolgává lenni!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?