2022. június 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Az ember dönthet Krisztus mellett vagy ellen

Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:67-68 „Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”

Az Atya már kezdettől fogva szabad akaratot adott az embernek, ez látható volt az Édenkertben is. Ez nem változott, az ember ma is szabadon dönthet, hogy Jézust követi, vagy hátat fordít neki, mint régen sokan azok közül is, akik kortársai voltak.

Jézus a hozzá legközelebb állóktól is megkérdezte: „vajon ti is el akartok menni?” (67. v.). Krisztus követése személyes döntés eredménye, más nem dönthet helyettem. Szomorúan hallottam néha olyan választ, hogy lehet, majd egyszer én is megtérek, de most még nem.

Sajnálattal nézhette Jézus is a tőle visszavonulókat, akik többé nem követték Őt. De milyen jó olvasni arról is, amikor Péter, mint a többiek szóvivője, hitéről, meggyőződéséről tesz vallomást: „Uram, kihez mennénk? Tied az örök életet adó tanítás.” (kat. ford.). Ugyanígy szólt majd egyszer Tamás is, bizonyosságának hangot adva: „Én Uram és én Istenem!”

Nyitott mindig a szíved ajtaja, amikor az Úr tégedet is bátorítani, megeleveníteni akar?

Meghallod a hangját, amikor valakin keresztül tégedet akar szólítani?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

A Szentlelket ki lehet oltani

Igehely: 1Thessz 5:19 „A Lelket ne oltsátok ki.”

Ha Isten megajándékozott lelki ajándékkal, ha valamilyen képességet, tálentumot kaptunk tőle, amivel szolgálhatunk az Úr népe között, azt használni, kamatoztatni kell. Pál apostol így bátorítja fiatalabb szolgatársát, Timóteust: „Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned” (2Tim 1:6). Vagyis nem szabad elhanyagolni a szolgálatot, a tálentumot, hanem használni, gyakorolni kell. A kút, amelyből nem merítenek vizet, idővel elveszíti frissességét, esetleg teljesen ki is apadhat a forrása. Engedjük, hogy a Szentlélek használhasson minket!

A kapott tálentummal felelősség is jár, és majd lesz elszámolás. Jézus figyelmeztetett erre minket, amikor a tálentumok példázatában tanított. A példázatban ez is fel van jegyezve: „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük” (Mt 25:19).

Amit kaptunk, azt el lehet ásni, ki lehet oltani, vagy lehet használni. Uram, segíts hasznos szolgává lenni!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?