2022. június 29., szerda

DÉLELŐTT | 
Tanúskodás Krisztusról, szeretettel

Igehely: 1Kor 13:1-2; Kulcsige: 1Kor 13:1 „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.”

A Krisztusról szóló helyes és őszinte tanúságtétel nem büszkévé, naggyá, vagy önelégültté fog tenni. A mondatok: „Én már annyi embernek bizonyságot tettem! Akkor is bátran szóltam, mikor… Én úgy elmondtam nekik....” lehetnek a zengő érc vagy pengő cimbalom hangjai. Még akkor is, ha e szavak után gyorsan odateszik a kötelezőnek gondolt tagadást, mint az álszerénység velejáró pecsétjét: „Jaj, de én nem dicsekedni akarok!” – vagy – „Ezt nem azért mondtam, hogy... ”. Mert a szeretet tényleg nem kérkedik, és nem fuvalkodik fel. Sokkal inkább azt a leírhatatlan érzést lehet megtapasztalni, hogy ezt a bizonyságtételt Krisztusról muszáj volt elmondani; a meggyőződést, hogy most ezt kellett tenni, mert így volt elrendelve. A szeretetből fakadó tanúságtétel tehát annak elmondójára is hat, nem is keveset. Mert miközben mondjuk, mi magunk is újra rácsodálkozunk, hogy a bűneset után a mi Istenünk nem gyűrte össze rövid történetünk lapját, nem dobta a kukába, hanem tovább írta azt, mert szeretett. Ez a szeretet mondatja ki veled is az evangélium üzenetét. Hogyan is hallgathatnál róla?

Krivácsy Zoltán

DÉLUTÁN | 

Anna hálaéneke

Igehely: 1Sám 2:1-10; Kulcsige: 1Sám 2:2 „Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”

Aki őszintén Istenhez fordul bajával, nem szégyenül meg, mert aki kér, az kap. Egy meddőnek vélt nő hálás szavai nekünk is bátorítást adhatnak: „felemelte arcomat az Úr.” Kain is lehorgasztotta a fejét, de nem tudta elsírni Istennek a baját, nem tudott megalázkodni előtte. „Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés!” Anna nem simult bele a rá aggatott szerepbe, az őt körülvevő, őt megszégyenítő gőgös szavak nem elfordították Istenétől, hanem hozzá fordították őt. Nem vágott vissza, lemondott a bosszúról, ehelyett az igazságos Istent kereste. Ez már nem romlást, halált, hanem életet eredményez: „Hetet szül, aki meddő volt.”

Ha az Úr teszi naggyá a kicsit, akkor nem lesz gőgös vagy büszke, hanem józan marad. Aki nemcsak azt tudja, honnan jött vagy hová érkezett, de még azt is, hogy hogyan. Egy sztároktól hemzsegő, kitalált hősökkel butított kirakatvilágban Anna szavai józanítóan hatnak: „Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.” De naggyá tehet az Úr.

Krivácsy Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.