2022. június 16., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A fel nem ismert Fiú-Isten

Igehely: Jn 1:1-14; Kulcsige: Jn 1:10 „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.”

János az evangéliumát azzal kezdi, hogy az Igéről beszél, de nem szavakra és beszédre gondol, hanem egy személyre, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Tehát Krisztus származása a kezdetekig van visszavezetve, amikor Istennél és Istennel egyenlő közösségben volt. Isten az emberiség számára önmagát az Úr Jézus személyében teljesen kijelentette. Jézus Krisztus, a testben megjelent Isten ezt mondta Fülöpnek: „ … aki engem látott, látta az Atyát”. János evangélista arról is bizonyságot tesz, hogy Jézus Krisztus az igazi világosság, aki megvilágosít minden embert, és hogy a világ Ő általa lett. Mindezek után mégis, amikor Ő bejött a világba mint emberi lény, a világ nem ismerte fel Őt, az övéi pedig nem fogadták be. A jó hír az számunkra, hogy aki felismeri és befogadja Őt szívébe hit által, mint személyes megváltóját, azt örök élettel ajándékozza meg és hatalmat ad neki, hogy Isten gyermekévé legyen. Milyen nagy lehetőség és kiváltság ez nekünk, halandó, bűnös embereknek!

Kedves olvasó, te felismerted már, hogy valóban ki az, aki Istentől jött hozzánk, és életét áldozta fel, hogy nekünk általa örök életünk legyen?

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Erőről erőre jutnak

Igehely: Zsolt 84:6-9; Kulcsige: Zsolt 84:8 „Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.”

Ez a gyönyörű zsoltár sok, Isten hajléka után vágyakozó embernek adott már vigasztalást és lelki megerősödést az idők folyamán. A kijelölt igeversek a Jeruzsálembe vezető zarándokutat mutatják be. Isten nyilvánvaló áldása nyugszik rajta. A szomjúság és a fáradtság nem árthat a zarándokoknak, akik arra törekszenek, hogy eljussanak Jeruzsálembe a szentélyhez, és újra megtapasztalják az Istennel való találkozás örömét és áldását. A jeruzsálemi zarándoklat a hívő élet zarándokútjának a jelképe. Az Istennel való közösség, élő kapcsolat a hívő ember számára egy kiapadhatatlan erőforrás. A zarándokúton néha-néha meg kell állni, pihenni, letenni a terheket, felfrissülni, hogy azután kipihenve, megújult erővel lehessen folytatni az utat. A próbák nem akadályozzák meg a zarándokot a továbbhaladásban, ellenkezőleg, megerősödnek, érlelődnek általuk és még nagyobb elszántsággal haladnak tovább, amíg megjelennek az Úr előtt, a Sionon. A próbák és akadályok hadd késztessenek minket is arra, hogy még inkább igénybe vegyük az Úrtól származó erőforrásokat.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.