Igehely: Jn 1:29-34; Kulcsige: Jn 1:33 „Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.”
Keresztelő János meglátta Jézust, amint közeledett hozzá a Jordán folyónál, ahol keresztelt. János csodálatos kijelentései által kapcsolatba hozta őt Istennel, Isten bárányának és Isten Fiának nevezvén őt. Ezt a bizonyságtételt attól kapta, aki elhívta és elküldte őt a szolgálatra. A megbizonyosodása pedig abból származott, hogy látta a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot és megnyugodni rajta. Erről János már korábban kijelentést kapott, hogy ez így fog történni és ez lesz a jel. Az Atya Isten és a Szentlélek Isten jelenléte ebben a történetben, a Jézus Krisztus János által való megkeresztelkedésénél erősen bizonyítja azt, hogy ő valóban az, akinek vallotta magát, azaz Isten egyszülött Fia. János vallomása szerint előbb nem ismerte (fel) Őt, de aztán később, amikor az isteni kijelentés által felismerte, teljes meggyőződéssel tett bizonyságot Jézus Krisztusnak, Isten Fiának identitásáról.
Kedves olvasó, te hogy ismered Jézust? A te bűneidet elvette már? Van-e bizonyosságod arról, hogy Ő a te személyes Megváltód is?
Szekrényes Pál
Az erőtelenek ereje
Igehely: 2Kor 12:7-10; Kulcsige: 2Kor 12:10 „Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
Amikor a hívő ember önmagát illetően semmi egyebet nem él át, mint saját tehetetlenségét és egyedül a kegyelemre van utalva, ott tapasztalja meg legteljesebben az Istentől jövő erőt. Pál apostolnak az erőtelenséggel való dicsekedése nem a szenvedés dicsőítését jelenti, és az öndicsőítés megindoklása is mindenképpen teljesen kizárt. Így egészen szabad utat nyer benne az Isten erejének megnyilvánulása. Mindannyian szeretnénk megszabadulni a betegségektől, erőtelenségtől és mindentől, amiről mi úgy gondoljuk, hogy akadályoz a lelki élet megélésében és a lelki munka végzésében. Isten mégis azt mondja, hogy az Ő kegyelme mindenre elég. Az apostol már korábban is kifejezte a korintusiaknak írt levelében, hogy erőtelenség, félelem és nagy rettegés közt jelent meg közöttük, és nem akart egyébről beszélni, mint a megfeszített Jézus Krisztusról. Ezt azért tette, mert meg volt győződve arról, hogy alapjában Isten ereje által valósul meg minden, ami az üdvösséggel és az evangélium hirdetésével kapcsolatos, azért „hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.” (1Kor 2:5)
Szekrényes Pál
