2022. június 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Mi is fel fogunk támadni!

Igehely: Róm 6:1-11; Kulcsige: Róm 6:3-4 „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”

Pál apostol feltesz egy fontos kérdést: Vétkezzünk-e, hogy a kegyelem nagyobb legyen? De ezt nem azért kérdezi, mintha ő keresné rá a választ, hanem azért, mert ezt a rómaiak kérdezik és őket idézi. Pál apostol a bűnös megigazulásáról beszél az egész levélben, ami kegyelemből, hit által történik. De ha Isten kegyelme az, amely üdvözít, akkor – mondhatná valaki – miért ne vétkeznénk, hiszen ezáltal is csak a kegyelmet teszteljük. Pál apostol a bemerítés illusztrációját használja válaszként. Ha „a keresztség által eltemettettünk ő vele együtt a halálba”, akkor meghaltunk a bűnnek és a régi életnek, és feltámadtunk egy új életre. Mert mi a feltámadás? Új élet a jelenben és a jövőben egyaránt. Amint John Stott mondta: „Az élet a feltámadás előrejelzése, a feltámadás pedig az élet kiteljesedése.” Ebből két igazság következik: először, hogy mi várományosai vagyunk a Krisztus által megígért feltámadásnak, „mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára a feltámdásáé szerint is azok leszünk” (5. v.). Másodszor, mindazok, akik megigazultak hit által, már most új és feltámadott életben járnak: „Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban” (11. v.).

Gericke Paul

DÉLUTÁN | 

Az egész világ Istenre mutat!

Igehely: Zsolt 148:1-14; Kulcsige: Zsolt 148:4 „Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!”

Az egész teremtett világ, túlmutatva önmagán, alkotójáról tesz bizonyságot. Némelykor némán hirdeti, máskor meg „szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt 19:5a). Annak még hatékonyabb kifejezése végett, mennyire méltó Isten a dicséretre az Ő munkáiban, felszólít minden teremtményt felül és alul az Ő dicséreteinek éneklésére. Kezdi az angyalokkal (1-2. v.), majd nyomban áttér az élettelen teremtmények és néma elemek megszólítására, ezzel jelezvén, hogy nincs a világnak olyan része, melyben Isten dicsérete ne hallatszana, mert mindenütt bizonyítékát adja a hatalmának, jóságának és bölcsességének (3-10. v.).

Ezután az embereket kezdi megszólítani, akiket Isten megtett az Ő dicsérete tulajdonképpeni hírnökeinek ebben a világban (11-13. v.).Mivel azonban a hitetlen részük vak az Isten munkáinak szemlélésére, és néma a dicséretére, a zsoltáros végül Izrael gyermekeihez fordul, akik Isten speciális megismerésének kiváltságában részesültek, mint az Ő fő tanúbizonyságai. A hozzá közel álló nép, akinek hatalmát Isten megnövelte, hogy ne dicsérné Őt? Hisz Ő nemcsak megalkotott minket, hanem meg is váltott a maga számára az Ő Fia által! És amikor mindent újjáteremt, örökösévé is tesz minket!

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.