2022. június 10., péntek

DÉLELŐTT | 
Az újjászületést követő bemerítés jelentősége

Igehely: ApCsel 22:6-16; Kulcsige: ApCsel 22:16 „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét.”

Amikor az ApCsel 2-ben a sokaság látta a Szentlélek kitöltetésének jelét és hallotta Péter apostolt prédikálni, megkérdezték: „mit cselekedjünk?” (ApCsel 2:37). Péter így válaszolt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg...” (38. v.). Amint most Pál apostol elmondja az ő megtérésének történetét, észrevesszük, hogy Ananiás valami hasonlót mond, mint amit Péter apostol mondott: „Kelj fel és keresztelkedj meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úr nevét (22:16). A bemerítés a mi Krisztussal való azonosulásunk jele és az új élet pecsétje – egy csodálatos kép arról, hogy a mi óemberünk Krisztussal együtt meghalt és vele együtt feltámadtunk egy új életre. Pál apostol bizonyságot tesz az ő életének megújulásáról, és arról, hogy mi okozta ezt a nagy változást. Ő, aki korábban üldözte a keresztyéneket és pusztította a gyülekezeteket, most gyülekezeteket plántál, bátorítja a keresztyéneket és hirdeti az evangéliumot. Hogyan történt ez a nagy változás? A régi élettől való elfordulás által (megtérés) és a Krisztussal való egyesülés által (bemerítés). Gondolkodjunk el most azon, hogy a mi szándékunk és cselekedetünk, illetve a mi gyülekezetünk missziója híven tükrözi-e a bibliai megtérést, amit a bemerítés hivatott jelképezni?

Gericke Paul

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek Jézust dicsőíti

Igehely: Jn 16:13-15; Kulcsige: Jn 16:14 „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

Milyen vakok és szegények voltunk és lennénk ma is, ha a Szentlélek meg nem ismertette volna velünk a dicsőség Urát! Csakis a Szentlélek segítségével ismerhettük meg Jézust, mint személyes Megváltónkat. Maga a Lélek soha nem magára hívja fel a figyelmet, hanem mindig Jézus Krisztusra mutat, aki földi életre során csakis az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ilyen módon a Szentlélek elsősorban a hívők előtt és bennünk munkálkodik, mint aki folyamatosan a szellemi látásunkat élesíti és fókuszba helyezi Jézus személyét és szavait. A világ nem hallja a szavát, sem nem érdekli, bolondságok néki és be nem fogadhatja. Nekünk viszont kijelentette mindazt, amit megszerzett és amit el is készített nekünk. Ezt pedig nagy türelemmel teszi, alkalmazkodva pillanatnyi felfogóképességünkhöz.

Rendkívül hálásak lehetünk azért, hogy naponként erőt, bátorítást, vigasztalást és reménységet jelenthetnek nekünk Megváltónknak szavai, amelyek semmit sem veszítettek erejükből, hitelességükből és aktualitásukból!

Ezért magasztaljuk Jézus Krisztust, a mi Urunkat a Szentlélek által ma is!

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.