2022. június 1., szerda

DÉLELŐTT | 
A megoldás Jézus kereszthalála

Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”

Az ember a saját elveszett állapotára kereste a megoldást. A zsidók rendkívüli jelre vártak, valami különleges csodára, gondolva, hogy Isten ez által mutatja meg tervét az emberiségnek. A görögök a filozófiában, emberi bölcsességben keresték a választ a nagy kérdésekre, remélve, hogy abban találnak megoldást.

Ezzel szemben Isten olyan egyszerű megoldást tárt az emberiség elé: Jézus Krisztus kereszthalála, amit nekünk, embereknek csak el kell fogadnunk. Ebben van a megoldás ma is az emberiség problémájára, a bűn problémájára. Egyesek ezt a megoldást megvetették Pál apostol idejében is, megbotránkoztak, mások bolondságnak tartották, túl egyszerűnek. „Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” (ApCsel 17:32)

Az ember ma is valami rendkívüli csodára vágyik, különleges átélésre, vagy olyan beszéd válik vonzóvá számára, amiről beismeri, hogy nem is érti igazán.

Szoktál-e hálát adni Istennek, hogy Jézus kereszthalála kegyelmet hozott?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek megszomorodhat

Igehely: Ef 4:30 „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.”

Az Úr adja a Szentlelket mindenkinek, aki megtér, de ez nem jelenti azt, hogy az ember visszaélhet a helyzettel, a csodálatos kiváltsággal. Amikor Pál apostol figyelmeztet, hogy „ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét”, előtte figyelmeztet arra is, hogy „helyet se adjatok az ördögnek”, mert akkor szomorítjuk meg a Szentlelket.

Megszomorítani pedig úgy lehet, ha a magaviseletünk nem kedves az Istennek, pl. lopás, vagy a beszédünk nem megfelelő (rothadt beszéd, Károli), vagy az indulataink nem helyénvalóak (szeretetlenség, irigység, harag).

A Szentlélek az örökkévalóságba vezet bennünket, és oda tanácsol, az a célja életünkkel. Az ördög meg csak a földiekre irányítja figyelmünket, és elveszíteni akarja az embert mindenáron, minden alattomosságot kész bevetni ezért.

Istenünk, segíts minket úgy élni, úgy cselekedni mindenkor, hogy az ördög munkájának ne adjunk helyet soha a szívünkben, és a te Szentlelkedet ne szomorítsuk meg!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?