2022. július 7., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Isten gyermeke érti Jézus szavát és szereti a Fiút

Igehely: Jn 8:37-47; Kulcsige: Jn 8:42 „Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.”

Külföldön élve sokszor tapasztaltam azt, hogy milyen nehéz szót érteni olyan emberekkel, akik nem beszélnek azonos nyelvet. Egyszerű dolgok olyan nehézségekké válnak, amelyek a kétségbeesés szélére taszíthatnak egyeseket. Ilyen helyzetekben egy tolmács kincset ér és sokan nagy árat fizetnek érte.

Krisztus Isten tolmácsaként volt a világon, de az emberek annyira megszokták és megnyugodtak abban, hogy nem értik Istent, hogy az lett nagyon furcsa, hogy valaki érti és elmondja Isten üzenetét. A felolvasott igében a vitában alulmaradt emberek mindannyiunkat jellemeznek. Sokaknak lehet, hogy észrevétlen a dolog, de mindenki döntés elé lett állítva! Kinek szolgálsz? Istennek, vagy a hazugság atyjának?

Ez a választás nem csak akkor, ott volt az emberek előtt! Ma is minden embernek el kell döntenie, hogy kinek a szolgálatába áll. Isten tolmácsaiként küldött el minket Krisztus. Ha szeretem Istent, akkor elmondom, bemutatom a világnak, hogy Isten hív, ma még lehet jönni Krisztus keresztje által a Szent Istenhez, megbékélni és fiává lenni.

Értjük, hirdetjük, szeretjük Őt?

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

Dicsérjétek az Urat az ő hatalmáért!

Igehely: Mt 14:22-33; Kulcsige: Mt 14:33 „A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!”

Aki egyszer megtapasztalta a szabadulást, akár fizikai, vagy lelki értelemben, soha nem lesz hálátlan annak, aki a szabadulást neki kieszközölte. Képzeljük magunk Péter helyébe, aki nagy hirtelenséggel kilépett a hajóból, nem igazán gondolva végig azt, hogy a „kőszikla” nem marad fent a vízen, és kilépett, hogy Jézushoz menjen. Majd, hogy éreznénk magunkat, miközben azt érezzük, hogy a háborgó tenger elkezd elnyelni minket? Azután pedig megtapasztalni, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Péterhez hasonlóan képtelenek vagyunk a világ sodrásában megállni, de milyen jó, hogy Krisztus ma is képes megmenteni a süllyedő, segítségért kiáltó lelket!

Krisztus a kövekkel csodákat tesz. Péter, a kőszikla, a vízen jár, a sírt lezáró szikla el volt hengerítve, és akit a kő őrzött, legyőzte a sírt, elkészítette az utat az Atyához mindazok számára, akik kőszíveinket Neki adtuk, hogy átformálja azt. Mind, akiket megváltott és megszabadított, dicsérjük Őt, mint élő kövek, akiket Ő bölcsen egybeszerkesztett!

Azt ígérte, hogy mindaz, aki győz, fehér kövecskén új nevet kap! Hála Neked, Bárány!

Szilágyi Norbert

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?