Igehely: Róm 13:1-7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”
Korunk sok égető kérdését válaszolja meg ez az Ige. Kellenek-e hatalommal rendelkező vezetők? Kell-e büntetni a rosszat, vagy csak rehabilitálni? Van-e joga az államhatalomnak halálbüntetést gyakorolni? Nehéz kérdések ezek. Nézzük most az Igét a következő 2 kérdés alapján:
I. Miért kell engednünk a földi hatalmasságoknak? 1.) Mert Isten rendelte őket. Nem csupán azért, mert ők vannak felül, náluk van az erő és muszáj. Fontos látnunk a nagyobb képet. Minden Istentől, az ő akaratából van, mindent elrendelt az Ő bölcs és örök terve által (Péld 16:4). „A nagy teremtésben nincsen egy fűszál, hogy ne rendelt volna az Úr hivatást” (Gedeoniták É. 39). Megvolt a szerepe a keménynyakú Fáraónak pont úgy, mint Nebukadneccarnak, később Círus perzsa királynak, vagy Dániel látása szerint (Dániel 8. és 11. rész) a görög, majd a római világbirodalom vezetőinek. Fontos szembesülnünk tehát azzal, hogy amikor a feljebbvalónak engedünk, akkor végső soron Istennek engedünk (1. v.). És azért engedünk a hatalmasságoknak, mert mi Istennek akarunk engedelmeskedni.
2.) A harag miatt. A hatalmasságok Isten szolgái a jó elősegítésére (4a. v.), megdicsérésére (3b. v.), megjutalmazására és a gonosz megbüntetésére, visszaszorítására. „Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi.” (4b. v.) A kard jelentésén ebben a kontextusban érdemes elgondolkodni.
3.) A lelkiismeret miatt. Ha nem engedünk, akkor vétkezünk és lelkiismeretünk nem lesz tiszta. Isten gyermekeiként jó lelkiismeretre törekszünk. Ez szabaddá tesz minket és új természetünk szerint Istennek tetsző módon élünk. Ellenkező esetben nemcsak az állam büntetésére, hanem Isten haragjára is számítani kell.
II. Mikor nem szabad engednünk? Legyen az a családon belüli tekintély, vagy munkahelyi felettes, vagy éppen ország vezetője, ha Isten akaratával ellentétes dologra kényszerít, akkor nemcsak jogom, hanem kötelességem, hogy inkább Istennek engedelmeskedjek és ne embereknek. Az apostolok (ApCsel 4:19-20 és 5:29), az egyiptomi zsidó bábák (2Móz 1:15-17) és a három zsidó ifjú példája (Dán 3:14-18) épp ezt mutatja.
Kelemen J. Sándor
Kérjük Istentől, hogy mindig halljuk hívását és irányítását az Ő dicső országába! - 1Thessz 2:11-12
A mennyek országa fiainak prioritásai – Mt 6:19-34 (Mt 6:33)
Lakozzam az Úr házában egész életemben
Igehely: Zsolt 27:1-14; Kulcsige: Zsolt 27:4 „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.”
A hétköznapok gondjai és örömei között, hogyan határozza meg az életem az Istennel való kapcsolatom? Ez a zsoltár egy gyönyörű bizonyságtétel arról, hogy mit jelent Dávidnak Isten, és mit jelent, hogy benne bízik.
1. Ki Dávidnak az Úr? Világossága, üdvössége, segítsége, életének ereje. Ebből mi következik? Az a meggyőződés, hogy ha rátámadnak a gonoszok, szorongató ellenségei, hogy szétmarcangolják, ha egész nagy hadsereg is jönne ellene, nem fél a szíve, mert bízik az Úrban és tudja, hogy nem ő fog elesni, hanem az ő ellenségei fognak megbotlani.
A szorult helyzettől nem mentette meg az Úr Dávidot, de mindig megmentette a szorult helyzetből. Nagyon sok üldözésben, háborúságban volt része, úgy Saul király részéről, mint a filiszteusoktól, vagy éppen a saját házából.
2. Mit tesz szorult helyzetében? - Esedezik az Úrhoz: hogy ne hagyja el, hogy ne vesse el, hogy vezesse a helyes ösvényen, hogy tanítsa meg utaira őt az Úr, nehogy olyan lépést tegyen, ami az Úrnak nem kedves, és ezért elforduljon tőle. Hittel és meggyőződéssel imádkozik: Ha a legközelebbiek, az apja és az anyja elhagynák őt, az Úr magához fogadja. (10. v.) Isten mindenkinél megbízhatóbb, ő sosem hagy cserben. Hiszi, hogy élni fog és meglátja az Úr jóságát (13. v.). Hit által mi is megmenekülünk és örökké élünk majd, gyönyörködve az Úr jóságában és szeretetében.
3. Ha csak egy kérésed maradna Isten felé, akkor mi lenne az? Dávidnak az Úr közelsége volt a legfontosabb, amihez a végsőkig ragaszkodik, ha sokmindenről le is kell mondania. Kérése az, hogy ott lakhasson az Úr házában (4. v.). Akihez közel van az Úr, mert ő is az Úr közelségére vágyik, az meg fogja látni az Úr jóságát, és tud gyönyörködni a templomában – az istentiszteletben, a testvéri közösségben, hiszen temploma mi vagyunk (1Kor 3:16-17; 1Pt 2:5). Ez egybeesik Isten akaratával, és Dávid szívében visszhangra talál ez: „Az én orczámat keressétek” (Károli), „Járuljatok színem elé” (8. v. - Új Ford.)!
Mit tanulhatok ma Dávidtól? Milyen imádságra vagy hálaénekre inspirál engem? Milyen meggyőződéssel vagy kéréssel kell tovább haladjak életem útján? Kivé kell Isten legyen az életemben?
Kelemen J. Sándor