Igehely: ApCsel 2:42–47; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
A jeruzsálemi gyülekezet kezdettől gyakorolta az úrvacsorai közösséget. Bár még a templomépület Salamon-csarnokában is összegyűltek rendszeresen, házaknál is voltak gyülekezeti alkalmak. Ezeken a házi közösségeken együtt étkeztek, együtt imádkoztak és együtt vettek úrvacsorát. A gyülekezetet egység, öröm, tisztaszívűség és gyarapodás jellemezte. Nemcsak egyszer egy héten, hanem mindennap összegyűltek (ApCsel 2:46), naponként gyakorolták az egymás iránti gondoskodást (ApCsel 6:1), napról napra növekedett a gyülekezet az üdvözülőkkel (ApCsel 2:47), napról napra kutatták az Írásokat (ApCsel 17:11), és naponként gyarapodtak lélekszámban (ApCsel 16:5). Az új Út a mindennapos életvitelük valóságává vált, és nem sorvadt el heti egyszeri alkalom rutinjává. Ez a kezdeti, buzgó odaszánás megalapozta növekedésüket. Nemcsak köreikben volt jó ott lenni, hanem még a kívülállók is kedvelték őket.
Vajon minek kellene történnie, hogy a mi gyülekezetünkről is ezt el lehessen mondani? Imádkozzunk a gyülekezetért, amelyhez tartozunk, és legyünk hűséges tanítványok!
Borzási Gyula
Elohim, az örök Isten hűséges
Igehely: Ézs 54:1–10; Kulcsige: Ézs 54:10 „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.”
Ebben a rövid igeszakaszban Ézsaiás próféta Isten hét nevét idézi: az Úr (1. és 6. v.), Seregek Ura (5. v.), Izráel Szentje (5. v.), az egész föld Istene (5. v.), Istened (6. v.), megváltó Urad (8. v.) és könyörülő Urad (10. v). Ő az Alkotónk, a hűséges Férj, a Megváltó (5. v). Nagyon bátorító jelzőket használ Isten személyével és munkájával kapcsolatosan: nagy irgalommal ismét összegyűjti népét (7. v.); örök hűséggel irgalmaz nekünk (8. v.); szilárd és megingathatatlan a szövetsége (10. v.).
Ez az ige (2–3 v.) volt az alapigéje William Carey-nek, a modern misszió atyjának, amikor 1792-ben megalapította néhány társával együtt az első Baptista Missziós Társaságot az angliai Ketteringben. Jeligéjét gyakran ismételte: „Várj nagy dolgokat Istentől, vállalj nagy dolgokat Istenért.” Ezt nemcsak szavakkal mondta, hanem bátor tettekkel is bizonyította. Istenismerete meghatározta életét, munkáját és szolgálatát. Történelemformáló nagy ige lett ez.
Neked vannak-e életet, szolgálatot meghatározó igéid? Isten hűséges marad ígéreteihez, mindig számíthatsz rá!
Borzási Gyula
