2022. július 15., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus megőrzi az övéit

Igehely: Jn 10:27-30; Kulcsige: Jn 10:28 „Mert meg van írva: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok.«”

A pásztor és a juhnyáj közötti kapcsolat a Bibliában az Isten és népe, illetve Jézus Krisztus és követői közötti kapcsolatra utal. Lehet, hogy ismerős a történet, mely szerint egy szavalóversenyen valaki a 23. Zsoltárt szavalta el, szépen hangsúlyozva a zsoltár verseit. Amikor viszont egy idős bácsi mondta el ugyanazt a zsoltárt, egyszerűen bár, de mégis nagy átéléssel, sokkal nagyobb tapsot kapott, mint az előző szavaló. Az illető meg is kérdezte az idős embertől, hogy mi lehet a titka annak, hogy a közönség jobbra értékelte a bácsi előadásmódját az övénél, az idős ember meglepő választ adott: „Ön ismeri a zsoltárt, én viszont ismerem a Pásztort”.

Ismerni a Jó Pásztort azt is jelenti, hogy bizonyosak vagyunk üdvösségünk felől is. Tudatában vagyunk annak, hogy örök életünk van, és földi életünk is biztonságban lehet, mert ott van az Úr kezében. Az Ő kezéből pedig senki sem ragadhat ki bennünket. Ez a bizonyosság viszont nem felelőtlenségre késztet, hanem még nagyobb hűségre és engedelmességre megtartó Urunk iránt.

Számodra mit jelent az a tény, hogy Krisztus hatalma őrzi az életedet? Kiknek tettél erről legutóbb bizonyságot?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Az Úr könyörül népén

Igehely: Jer 31:35-40; Kulcsige: Jer 31:36 „Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az Úr –, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem.”

Csodálatos és bátorító igeverseket olvastunk ma Jeremiás próféta könyvéből. A világot megalkotó és azt fenntartó, mindenható Istennek a választott népe iránti meg nem szűnő szeretetéről és irgalmáról szólnak ezek az igeversek.

Van-e annál csodálatosabb, mint azt olvasni, hogy Isten azt ígéri, hogy népével való közösségét is ugyanaz a töretlen hűség határozza majd meg, amellyel a teremtés rendjének az állandóságára ügyel (1Móz 8:22). Mindig választott, neki szentelt nép lesz és mint ilyen, örökké megmarad (vö. Róm 11:29). Sohasem kerülhet sor arra, hogy Isten elvesse népét, ahogyan az sem lehetséges, hogy valaki megmérje az eget, vagy kikutassa a föld legmélyebb titkait. Természetesen ránk, Krisztus által választott népére is érvényes ez, akikkel új szövetséget kötött az Isten.

Az Úr városának újjáépítéséről a Nehémiás könyvéből tudjuk, hogy a Hananél-torony közelében indult meg, észak-kelet felől haladt nyugati irányba, a Szöglet-kapunál fordult délre, majd keleti oldalon haladt észak felé. Most azonban a mérőzsinór nem fordult el, ezért a korábban tisztátalannak tartott helyek is szentek lesznek. Ez természetesen túlmutat a földi Jeruzsálemen, a mennyei Jeruzsálemre, a megváltottak lakóhelyére.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!