Igehely: 1Pt 1:13-16; Kulcsige: 1Pt 1:16 „
Krisztust követő életünk során soha nem feledhetjük, hogy mi már mennyei polgárok vagyunk. Isten rendeléséből még ugyan e múlandó világban élünk, ám itt csak átutazóban vagyunk. Jövevénységünk idejét Isten akarata és kijelentett igéje szerint tartozunk eltölteni. Az istentelenekre az jellemző, hogy a testi élvezeteket mindennél jobbnak tartják. A pogányokra minden korban ez volt jellemző. A keresztyének jellemzője viszont az kell legyen, hogy ők megtartóztatják magukat a test bűnös kívánságaitól s azokat megöldöklik magukban a Lélek által. A szent élet kell jellemezze Krisztus követőit.
Krisztus gyülekezete ugyanakkor Istentől arra kapott elhívást, hogy Jézus Krisztus tökéletes tisztaságát, megváltó szeretetét, mennyei világosságát, hibátlan emberségét mutassa meg a világnak. Ennek érdekében szükséges, hogy mi is tisztaságban és szentségben éljük meg hívő életünket. Erre nézve példa számunkra Isten szentsége. Ugyanakkor a Krisztusban hívők tiszta és szent életét látva, az Isten nélkül élők is megláthatják, hogy milyen hatalmas különbség van a szent és a tisztátalan élet között.
A mindennapi életben miben nyilvánul meg az Úrban megélt szentséged? Tapasztalatod szerint, a szent élet vonzó vagy taszító mások számára?
Horváth Ferenc
Az Úr ítéletet tart a népek fölött
Igehely: Jer 49:1-16; Kulcsige: Jer 49:16 „Az szedett rá téged, hogy rettegtek tőled; kevély volt a szíved. Sziklahasadékokban laksz, elfoglaltad a magas halmokat. De ha oly magasan fészkelsz is, mint a sas, onnan is letaszítalak! – így szól az Úr.”
Az Ószövetség prófétai könyveit olvasva azt tapasztaljuk, hogy csaknem minden próféta kapott olyan kinyilatkoztatást az Úrtól, amely az ószövetségi Izráelt körülvevő népekre vonatkozott. Sőt, van három olyan prófétai könyv, amely teljes egészében más népekről szól: Abdiás könyve Edomról, Jónás és Náhum könyve pedig Ninivéről. Ez is azt igazolja, hogy Izráel Istene Úr az egész földkerekség fölött.
Mai igénk, amely az Ammonról és Edomról szóló jövendölést fogalmazza meg, világossá teszi, hogy Isten uralma a népek fölött meghirdetett ítéletekben is megmutatkozik. Viszont az is világos, hogy a népek megítélése nem Izráel feladata volt, hanem egyedül és kizárólag Istené. Bár olykor Izráel is eszköz volt az idegen népeken végrehajtott ítéletben, de ilyenkor is mindig Isten eszköze volt, ahogyan az idegen népek is csak eszközök voltak Isten kezében, amikor Izráelen hajtotta végre ítéletét.
Isten minden esetben meg kell büntesse a bűnt, akár népéről, akár más népekről legyen szó. Azonban tudjuk a Szentírásból azt is, hogy Ő mindig megbocsát a bűneiből megtérőnek.
Horváth Ferenc
