Igehely: Róm 4:13-25; Kulcsige: Róm 4:20-21 „Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.”
A cselekedetekben bízva nem lehet üdvözülni. Nem elég jónak, becsületesnek lenni, mindenkinek (akinek lehet) segíteni, és várni a dicső halált. Az ítéletkor mégsem lesz dicséretes, mert hit nélkül lehetetlen dolog Istennek tetszeni. Üdvösséget nyerni csakis a Jézus Krisztusba vetett hit alapján lehet. A cselekedetekbe való csimpaszkodás sokszor a hit hiányát sejteti. Tudjuk mi ezt már? Vajon miért magyarázza ezt az ige több levélben is? Gondolhatnánk, hogy a zsidók miatt, hiszen nekik volt annyi törvényük, ők akartak cselekedetek által Istenhez közeledni, és úgy elnyerni Isten tetszését. De ez a levél hozzánk is szól, a benne rejlő igazságok nyilak, amelyek bennünket is eltalálnak.
„Akkor nálatok szombaton is lehet dolgozni?” „Igen” – feleltem. „Még disznóhúst is ehettek?” „Azt is.” – mondtam. „Akkor én hozzátok szeretnék járni.” – mondta kis szünet után, felragyogó arccal. „Csak én attól tartok, hogy hamarabb megtartanád a szombatot, vagy lemondanál a húsról, minthogy a szívedet adnád oda az Úrnak.” – mondtam mélyen a szemébe nézve.
Krivácsy Zoltán
A nemzetek dicsérjék az Urat!
Igehely: Róm 15:7-13; Kulcsige: Róm 15:9 „A népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, amint meg van írva: »Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek.«”
Elnézve a népek mai hozzáállását, a kép, hogy együtt dicsérjük az Urat, nagyon távolinak tűnhet, különösen, ha a nyugati világot vesszük figyelembe. Nemcsak a keresztyén pártok veszítenek népszerűségükből, de a keresztyén alapértékek társadalmi támogatottsága is folyamatosan csökken. Ez már nem csupán egy hitetlen világ, sokkal inkább Istenellesnek tűnik. Pedig ez az ige nem is csak arról beszél, hogy dicsérni fogják az Urat, de még ennél is továbbmegy, és azt mondja, hogy a Krisztusért fogják dicsérni, a Fiúban megnyilvánuló kegyelméért magasztalják. Mert Krisztusban egyesülhetnek igazán a népek, az Ő személye lehet az igazi híd például a román, a magyar és a roma nép között. Annak pedig, hogy a Krisztus befogadott minket, arra kell ösztönöznie, hogy mi is befogadóak legyünk. A népeket tehát egy igazi közös ok egyesítheti, és nem a közös szervezetek munkája, a világbéke vagy a multinacionális cégek, hanem az Ő kegyelme.
Krivácsy Zoltán
