2022. január 18., kedd

DÉLELŐTT | 
Ünnepelni a vőlegénnyel együtt

Igehely: Lk 5:33-39; Kulcsige: Lk 5:33 „Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak.”

A farizeusok és írástudók felróják Jézusnak, hogy tanítványai nem böjtölnek, és nem imádkoznak, mint a Keresztelő János és a farizeusok tanítványai. Ő viszont rámutat arra, hogy most nem a böjt ideje van a tanítványok számára, hanem az ünnepé. Bár most nincs velünk testileg Jézus, ezért mi böjtölünk is, mégis az evangélium által a keresztyén élet egy ünnep – sokkal inkább, mint az ószövetségi hívőnek, akinek folyamatosan áldozatokat kellett bemutatnia, és nem tudott teljesen felszabadult lenni az Istennel való kapcsolatában.

A foltról és a tömlőről szóló példázatok által Jézus rámutatott arra is, hogy az a fajta imádság és böjtölés, amit gyakoroltak a farizeusok, az ószövetségi vallásgyakorlathoz tartozott. Náluk inkább a rituális imádság és böjtölés szokása volt jelen (mint ahogy ma is a zsidóknál), de Jézus valami újat hozott, amiben a szívből jövő imának és böjtnek van helye.

Az evangéliumot magunkévá téve ünnepeljünk tehát a Vőlegénnyel együtt, töltsön be az üdvösség öröme! De vigyázzunk, hogy lelkigyakorlatainkat ne rituális módon végezzük! Ne azért imádkozzunk és böjtöljünk, mert kell, hanem azért, hogy keressük Vőlegényünk jelenlétét, és azért, hogy őszintén kitárjuk szívünket előtte.

Albu Levente

DÉLUTÁN | 

Ragaszkodás az Elhívóhoz

Igehely: Jn 6:65-69; Kulcsige: Jn 6:68 „Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”

Jézust „kemény beszéde” (60. v.) után többen elhagyhatták, mert megkérdezte a tanítványait, hogy ők is el akarnak-e menni. Ma tőled is megkérdezi ugyanezt: „Te is el akarsz hagyni? Neked is csak teher az én követésem? Te is csak félszívvel követsz, és ha tehetnéd, nem is foglalkoznál a hívő élettel? Neked is túl kemény beszédnek tűnik a tanításom?” Úgy tűnik, hogy Jézus nem akar mindenáron megtartani minket maga mellett. Neki nem kellenek félszívű követők, akik csak kötelességből, vagy az emberek elvárása miatt követik, vagy esetleg csak addig rajonganak érte, amíg Jézus nem zavarja őket a tanításával.

Péter szavai sokunk szívében visszhangzanak. Azért ragaszkodunk az Elhívónkhoz, mert „örök élet beszéde van nála” (67. v.). Jézusnál tálalunk örök életet, ami már itt a földön elkezdődik. Jézuson kívül a halál beszédei vannak, amelyek sötétségbe és nyomorba visznek. Akármilyen nehéz is a keresztyén élet, hova máshova mehetnénk?! Csak Krisztusnál tálalunk életet. Rajta kívül reménytelenség és értelmetlenség van.

Mi a válaszod Jézus kérdésére? Azt még jó megjegyezni, hogy ha ki akarod kerülni a kérdését, vagy ha nem őszintén válaszolsz, Ő akkor is a szívedbe lát (70. v.).

Albu Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?

Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!