2022. február 22., kedd

DÉLELŐTT | 
Visszaadta az apjának

Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:42 „Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.”

Tegnap reggel láttuk, hogy a hegy az a hely, ahol Istennel lehet találkozni, a völgy pedig az, ahol az emberek élnek. A hegy az, ahol jó lenni, a völgy az, ahol betegség van, démonok vannak, kudarcok vannak. Az Úr Jézus nem maradt fenn a megdicsőülés hegyén. Megtehette volna, de akkor nincs kereszt, nincs megváltás. De az Úr Jézus visszatért a hegyről. Újból az emberek között van. Azért jött erre a földre, hogy az ördög munkáit lerontsa. Golgotai keresztjének áldozatával legyőzte a világ fejedelmét, a hazugság atyját, az emberölőt, a Sátánt. Ő a Szabadító, aki azért jött, hogy megszabadítsa népét annak bűneiből!

Látjuk e történetben, hogy az apa csak akkor ment Jézushoz, amikor a tanítványok nem tudták kiűzni a démonokat. Sajnos, napjainkban is van ilyen hívő, aki embertől vár segítséget. Mi, emberek, nem tudunk senkin segíteni. Mi egyetlen dolgot tudunk: azt, hogy rámutassunk Jézusra. Egyedül nála van megoldás. Őhozzá menj, mert övé a hatalom! Rajtad is tud és akar segíteni. Kérjed bátran és hittel!

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Maradandó érték

Igehely: Mt 25:34-40; Kulcsige: Mt 25:40 „A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” Kik ezek az áldott emberek? Ezek a jót cselekvők, az enni adók, a szegényekről gondoskodók, a betegeket meglátogatók. „Örököljétek az országot!” – Az örökség nem érdem.

Azt mondja Jézus Krisztus: „a legkisebb atyámfiai közül”. Egyik atyafi a másikon segít, így tanít, és erre bátorít Isten Igéje. „Mert éheztem, és ennem adtatok.” Isten igéje kiemeli, hogy nem a jó cselekedetekért kapunk üdvösséget, hanem fordítva: mivel üdvösségünk van Krisztus által, ezért lehetetlen dolog, hogy ne cselekedjünk jót.

Azon a napon, amikor elébe állunk, kiderül, hogy minden fel van írva. Még az is, amikről a hívő azt mondja: „mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna?” A legkisebb dolgok is fel vannak jegyezve. Talán a hívő ember elfelejti, de az Úr Jézus nem. Ezek a tettek jutalmat kapnak az utolsó ítéletkor.

Testvér, hogy állsz ezekkel a jó cselekedetekkel? Ne feledd, ez az igazán maradandó érték!

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”

A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).