Igehely: Lk 9:28-36; Kulcsige: Lk 9:29 „Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.”
Az Úr Jézus követésének feltételeit láttuk az előző igeszakaszban. Itt Megváltónk megdicsőülését csodálhatjuk. A megdicsőülés hegyén mennyei szózat által kijelentést kapunk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Az Atya világossá tette, hogy Jézus a Megváltó, Őt hallgassuk. Ez a kijelentés erőt ad nekünk akkor is, amikor le kell jönni újból a völgybe, hogy felvegyük a terheket. Bátorságot ad, hogy akkor is csak Jézust lássuk. Ezen a hegyen kijelentést kapunk arról is, hogy van örök élet, van helyünk a mennyországban, ahol Mózes és Illés is vannak. Ott egymásra ismerünk. Egy nagyon fontos észrevétel e történetben az, hogy Jézus imádság közben élte át mindezt: „Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündökölt.”
Milyennek látták a tanítványok az Úr Jézust? A 32. versben olvassuk: „látták az Ő dicsőségét.” Te milyennek látod az Úr Jézust? Látod az Ő ragyogását, az Ő dicsőségét?
Akkor is hatalmasnak, dicsőségesnek látod, amikor a testedet fájdalmak gyötrik, ha lelki terhek nyomnak? Nagyon fontos, hogy rendszeresen, naponta felmenjünk a hegyre, ott mindig meglátjuk az Úr Jézus hatalmát, dicsőségét.
Szűcs Attila
Gondoskodj a rászorulókról!
Igehely: 5Móz 14:27-29; Kulcsige: 5Móz 14:29 „Hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtokrésze és öröksége, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr kezed minden munkáját, amit csak végzel.”
„Vedd ki annak az évnek terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden!”
Nem a fölöslegből kellett adni. Értékes javakat kellett odaadni tizedként. Ez a cselekedet az istentisztelet része volt. Minden harmadik esztendőben félre kellett tenni a termésnek a tizedét a léviták számára. Egyesek azt kérdezhetik, hogy akkor az embernek kevesebb marad? Nem. A végén az áldozónak lesz több, mert az Úr áldása lesz rajta. A Biblia azt mondja, hogy az Úr áldása gazdagít. Isten nem elvenni akar tőlünk. Lehet, hogy rövid ideig kevesebb lesz a hívőnek, de gyakorlatilag neki lesz több, mert a tized áldása összekapcsolódik az istentisztelettel. A hívő ember ad valami apró dolgot abból, amit Istentől kapott. De ajándékba sokkal többet kap.
Mennyire látjuk életünkben az Úr áldásának jelét? Tapasztaltuk-e már, hogy lemondtunk különböző dolgokról az Úr miatt, és Isten igazolta, hogy Ő sokkal többet adott helyette? Ha az Úr nagylelkű irántunk, akkor mi is hasonló módon legyünk nagylelkűek azok iránt, akik szükségben vannak!
Szűcs Attila
Új hozzászólás