2022. február 19., szombat

DÉLELŐTT | 
Helyreállító érintés

Igehely: Lk 22:49-51; Kulcsige: Lk 22:51 „Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.”

A tanítványok Jézus Krisztust emberi erővel akarták megvédeni. Meg is kérdezték: „odavágjunk?” De a választ nem várták meg, hanem odavágtak, pedig Jézus válasza az lett volna: „nem!” Az önfejűség, a vérmérséklet tragédiába torkollott: a főpap szolgája életre szóló sebesülést szerzett. Kitől? Jézus követőjétől! Milyen híre lett volna ennek: „a Mester követői csonkítottak meg! Ők ilyenek, ne bízzatok bennük!” Jézusnak kellett helyrehozni azt, amit a tanítványok elrontottak: leállította őket, aztán meggyógyította a megsérült embert. Mennyire más lett így ez a történet!

A sebek a házasságban nagyon tudnak fájni, hiszen ezeket olyantól kapjuk, aki a legközelebb áll hozzánk, akitől nem erre számítottunk. Olyantól, aki azt mondta a szövetségkötésünknél: „Jóban, rosszban… számíthatsz rám…” Jézus érintése helyreállíthatja azt, aki sebeket kapott, és azt, aki sebeket adott. Neked, aki sebeket adtál, meg kell térned, meg kell tagadnod magad, össze kell törnöd, kegyelemért és bocsánatért könyörögve. És te, aki sebeket kaptál, bocsáss meg, adj új lehetőséget a társadnak, imádkozz érte!

Dani Zsolt

DÉLUTÁN | 

Bölcsesség az unokákkal való foglalkozásban

Igehely: 1Móz 48:8-16; Kulcsige: 1Móz 48:9 „József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!”

Sok nagyszülő életének fénypontja, amikor unokázhat: kényeztetheti őket, játszhat velük. Régebben, amikor a családok közelebb éltek egymáshoz, az elfoglalt szülők mellett a nagyszülők sok mindenre meg tudták tanítani az unokáikat. Sokkal kevesebb a feszültség egy nagyszülő-unoka kapcsolatban, mint egy szülő-gyermek kapcsolatban.

Jákób nem egyszerűen unokázott, számára több volt ez a találkozás: látta maga előtt a távoli jövőt, ahol József leszármazottjainak is fontos helyük van! Efraimban és Manasséban egy-egy törzset látott, akik az Örökkévaló tervében benne voltak. Ezért áldotta meg őket, és imádkozott értük! Látta azt is, hogy a fiatalabb lesz az erősebb! Jobban ismerte a szellemi világ törvényszerűségeit, mint József, és látása be is igazolódott. Mindkét fiút a neki való áldással áldotta meg.

Láttam idős nagyszülőket, akik születésnapra, karácsonyra igét kértek az Úrtól minden egyes családtagjuknak, és ezt adták ajándékul az imájuk mellett. Haldokló hívők hívták magukhoz családtagjaikat, nemcsak elbúcsúzni tőlük, hanem azért, hogy mindegyikért konkrétan imádkozzanak, és atyai áldást mondjanak életükre. Testvérem! Lehetőséged van arra, hogy generációkra legyen hatással az életed. Élj vele!

Dani Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 103:13–18; Kulcsige: Zsolt 103:17 „De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is.”

A legkorábbi felmenőm, akiről tudok, 1721-ben települt be Magyarországra egy evangélikus közösséggel együtt, és a közösség vezetőjének, lelkipásztorának a lányát vette feleségül. Állítólag igehirdető és presbiter is volt, sőt a családunk elmúlt 300 évében, ami dokumentálva van, több hozzá hasonló istenfélő utódja lett neki. Előfordul nálunk nagycsaládi találkozókon, hogy velem együtt 6-7 lelkipásztor is jelen van.