Igehely: 1Kor 12:12-18; Kulcsige: 1Kor 12:13 „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”
Krisztus testére, az Egyházra csakis a megalázkodás hálatelt lelkületével gondolhat a hívő ember. Egyrészt azért, mert az Atya feltétel nélküli kegyelméből, a Fiú áldozata árán, a Szentlélek hathatós munkálásával lett ő maga is tagja – nem pedig bármiféle érdeme, előre látott jó döntése okán. Mi hiába keresztelkedtünk volna meg, ha nem „kereszteltettünk” volna meg, és hiába ittunk volna, ha nem „itattattunk” volna meg a Lélek által. Isten szeretetének munkája, és egyedül az Ő érdeme, hogy ehhez a drága testhez, ehhez az egyetlen élő szervezethez tartozunk, amelyen nem fog az idő, és amelyen semmi szeplő és sömörgözés nem lesz. Másrészt azért kell mindig a megalázkodás hálatelt lelkületével gondolnunk az Egyházra, mert kiterjedtségét és titkainak mélységét képtelenek vagyunk átlátni. Vannak olyan tagok a Krisztus testében, amelyek távolabb, talán látóhatárunkon kívül helyezkednek el; amelyek szerepéről és működéséről nem vagyunk illetékesek ítéletet mondani. Nekünk a reánk bízott szolgálatban kell hűségeseknek lennünk! Segítsen az Úr ma is erre törekedni!
Kiss Lehel
„Nagy örömöm telik az Úrban”
Igehely: Ézs 61:4-11; Kulcsige: Ézs 61:10 „Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.”
Miben telik az örömöd? A próféta az Úrban gyönyörködött víg örömmel, mert az üdvösség ruhájába öltöztette, és az igazság palástjával vette őt körül. Az ősi falak romjai között sakálok és baglyok tanyáztak. Az üszkösödött mezők nem emlékeztek már a nyájak bégetésére, a kalásztenger esti morajlására. Kétszeres volt a szégyen és a szidalom. A helyreállás káprázatos ígérete nagyon távoli volt még, de a próféta felszabadultan örvendezett mégis, mert volt élő Istene. Volt üdvbizonyossága. Hitte, hogy miként „a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot (...) az Úr is.” (11. v.) Habár lehetséges, hogy meg sem éri azt a „majd”-ot... A siralmas körülmények nem gátolták abban, hogy örvendezzen és vigadozzon, mert a legfőbb öröm forrásától senki és semmi nem tudta megfosztani. Az égő sebekben, a sötét börtönmélyben sínylődő Pál apostol dalra gyúlt az éjszaka közepén, és énekét meghallották a mennyben is. „Örüljetek az Úrban mindenkor! – mondta – Ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4:4) Neked mitől függ, és miben telik az örömöd?
Kiss Lehel
