Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: Róm 10:8 „Hanem mit mond? »Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben«, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.”
„A törvény végcélja Krisztus” – mondja az Ige. Sokan a fordítottját gondolták: azt, hogy Krisztus végcélja a törvény. Ezek a zsinagógafők nem tudtak örvendezni a betegek gyógyulásán. Felhorkantak a kalásztépés miatt. Megbotránkoztak. Duzzogtak. A Messiással is megszámoltatták volna a szombatnapi lépéseit. A mai „zsinagógafőktől” is távol van Krisztus, mert Ő ma is gyógyít, ma is hagyja a tanítványait kalászt tépni, és ma sem számolgatja a lépéseit szombatnapon. Krisztus azokhoz van közel, akik segítségére szorultan kezüket nyújtják felé; akik teljes szívvel hiszik, hogy az Atya felemelte Őt mindenek fölé; akik hangosan is vallják, hogy Ő az Úr, és előtte hódolnak testestől, lelkestől. Akikhez közel van az Ige, akikben diadalmasan uralkodik az Ige, azok tapasztalják az Isten szeretetének bőkezűségét, nagyvonalúságát. Akikhez közel van az Ige, azok gyönyörködnek a testvéri közösség színpompás egységében. Akikhez közel van az Ige, nem szégyenülnek meg soha. Akikhez közel van az Ige, azokhoz közel van a menny is. Hála érte!
Kiss Lehel
„Emeld föl tekintetedet!”
Igehely: Ézs 60:1-14; Kulcsige: Ézs 60:4 „Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák.”
Az Ige több helyen buzdít arra, hogy emeljük fel a fejünket, emeljük fel a tekintetünket. Teszi ezt azért, mert mi rendszerint – az új élet természetével ellentétes módon – fejünket lehorgasztva járunk, lefelé nézünk. És mit látunk? A vesztébe rohanó világot, betegségek hullámverését, gondok rögeit, töviseket, bogáncsokat. Néha, a szebb pillanatatokban, meg-megállunk egy-egy pocsolya előtt, és gyönyörködünk a visszatükröződő csillagokban. Pedig a valódi csillagok a magasságban vannak! Onnan, fentről jön a mi segítségünk, attól, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 120:1-2)! A kiválasztottság papi öntudatával kellene kiegyenesedni, és meglátni, hogy áldások felhői tornyosulnak, kincsekkel megrakott szerekek és élet-hajók közelednek, s csattogó galambszárnyakon jön a boldogabb jövő. Vajon nem csupán hiú ábránd mindez? Bizonnyal nem! Isten szava harsogja fennen: Krisztusban mindent nekünk adott! Őbenne örökösök vagyunk a fiúság jogán! Észrevetted-e, átvetted-e ma a körülötted lévő, számodra fenntartott áldásokat? Lehet, nem emelted fel kellőképpen a tekintetedet, a szívedet. Tedd most!
Kiss Lehel
