Igehely: Zsid 1:1-6; Kulcsige: Zsid 1:2 „Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”
Az időnek teljességében testet öltött, aki által és akire nézve teremtetett minden mennyen és földön; aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget; aki előtt ámulva hódolnak mind az angyalok. Évezredeken át kőbe vésett törvények terelték Őfelé a választottak tekintetét. Szombatok szeplős nyugodalma, bakok és bikák oltárokon lecsurgó vére vetítette előre azt a drága napot, amely nekünk a megváltást végérvényesen elhozta. Most személyesen Ő szól hozzánk – romolhatatlan igéje által. Most egyedül Ő a mi nyugodalmunk – a kegyelemből kapott hit által. Éppen ezért most, e végső időkben, az Ő szeretetétől ösztönzött, a Tőle tanult alázatban és szelídségben végzett szolgálat örömteljes napjait élhetjük, míg bevezet minket az Ő dicsőségébe. Kész vagy-e csatlakozni ma is az Őt magasztaló angyalok kórusához? Kész vagy-e ma is minden erődet az Ő szolgálatára szánni? Kész vagy-e ma is az Ő szépségének kisugárzása, az Ő lényének képmása lenni, bármerre jársz?
Kiss Lehel
Hogyan fogadod az igazi világosságot?
Igehely: Jn 1:1-13; Kulcsige: Jn 1:12 „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.”
A Krisztus ránk ragyogó és lényünket átitató világossága felperzsel minden belőlünk fakadó jóságot, igazságot, érdemet. Felégeti mögöttünk a hidakat, elhamvasztja a talajt lábaink alatt, ami nem Ő, hogy egyrészt ebben a megalázkodottságunkban és a magunknak való megsemmisülésben legyen a hatalmunk. Ez a világosság egyre dicsőségesebben ragyogtatja föl előttünk az igazságot, hogy csakis azért fogadhattuk be Őt, mert Istentől születtünk; mert a kegyelem nyitotta meg a szemeinket; mert a Lélek győzött meg a hozzánk küldött Ige igazságáról. Azóta már rég doktorok és tanítók lehetnénk... Azonban sokszor nem tudjuk, mit kellene kezdenünk ebben a világosságban, ezzel a világossággal. Hunyorgunk, mert szemünk még mindig nem szokott hozzá kellőkképpen. Szükséges még erősebben kapaszkodnunk Megváltónkba, hogy meg ne botoljunk, hogy el ne vétsük az irányt. Másrészt ebben a vezetettségben van a hatalmunk – örömünk és békességünk is egyszersmind. Kérkednivalónk nincsen. Pazarolni való időnk nincsen. Jézusra mutatunk.
Kiss Lehel
