2022. december 17., szombat

DÉLELŐTT | 
Az Úr véghezviszi terveit

Igehely: Zsolt 33:1-22; Kulcsige: Zsolt 33:11 „De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.”

Mai igénk egy fontos igazságot tartalmaz Isten akaratáról: Urunk úgy valósítja meg szívének szándékát, hogy az megmarad nemzedékről nemzedékre! Senki nem tudja Őt megakadályozni abban, hogy véghezvigye tervét, a megvalósítását követően pedig senki nem tudja azt lerombolni. Krisztus nemcsak szerzője a hitnek, hanem beteljesítője is, hiszen az tökéletesen elég, hogy a bűnös megváltását eredményezze (Zsid 12:2). A Megváltó nemcsak megváltja a bűnös embert, hanem örökre meg is tartja őt a kegyelemben (Jn 10:28). Isten a Szentlélek által nemcsak elkezdi bennünk a megszentelődés munkáját, hanem el is végzi azt a Krisztus Jézus napjára (Fil 1:6). Az Egyháznak nemcsak a megalapítását ígérte meg Krisztus, hanem annak még a Sátán legnagyobb fegyvere, a halál feletti győzelmét is (Mt 16:18).

Kedves testvérem, meggyőződtél-e már Istennek egy személyesen neked szóló ígéretéről? Ha igen, nyerj szilárd meggyőződést arról is, hogy Urunk be fogja azt teljesíteni. Ő azt soha vissza nem veszi, te azt soha el nem veszítheted, mert az, aki megígérte és megadta, meg is fogja őrizni!

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

A bűntől való elszakadás végcélja

Igehely: Mk 13:24-31; Kulcsige: Mk 13:27 „És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig.”

Az esti igék üzenetei megtérésre, megújulásra, megelevenedésre és az Istennel való kapcsolat helyreállítására összpontosítottak. Ezekre hívtak fel bennünket e heti elmélkedéseink, és ezzel kapcsolatos közbenjáró imákra buzdítottak.

A bűntől való elszakadás rövid távú áldásait már élvezzük, végcélja azonban még hátra van: hogy összegyűjtsön bennünket Isten, mint választottait, hogy örökre vele legyünk. Megszentelődésünk, azaz a bűntől való fokozatos és eredményes elszakadásunk nem csupán Istennel való jelenbeli kapcsolatunk javát szolgálja, hanem előrevetíti azt a bűntől mentes állapotot, amikor imádatunk végre tökéletes lesz.

Kedves testvérem, mi motivál téged legjobban a megtérésre, megújulásra, megelevenedésre? Az Istennel való kiegyensúlyozott, békés kapcsolat? A bűntudat terhe alól való szabadulás? A szolgálatban való helytállással járó nyomás? Netalán az ítélettől való félelem? Hadd irányítsa ma esti igénk figyelmedet a jelenről a jövőre, a bűntől való elszakadás végcéljára: úgy imádni Istent, ahogyan azt megérdemli.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.