2022. december 14., szerda

DÉLELŐTT | 
Kiáltó szó a pusztában

Igehely: Ézs 40:1-11; Kulcsige: Ézs 40:3 „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át!”

Mivel ez az ézsaiási prófécia Bemerítő János személyében teljesedett be (Jn 1:23), ezért nemcsak a kiáltó szó azonosságára derül fény, hanem munkájának mibenlétére is, arra, ahogyan készítette a népet Krisztus fogadására. Bemerítő János a bűnök bocsánatát hirdette személyválogatás nélkül. Ugyanúgy megtérésre szólította fel a képmutató farizeusokat, mint a tisztátalan vámszedőket. Minden vallásos és társadalmi gátat áttörve elérhetővé tette a nép minden rétege számára Isten nekik szánt üzenetét.

Van-e valami, ami akadályoz ma bennünket abban, hogy bárkivel megosszuk az evangéliumot? Előítélet, sérelmek, színlelt szentség, közömbösség? Bármiről is lenne szó, nekünk, mint Isten követeinek, mindezeket el kell hagynunk, hogy eleget tegyünk megbízatásunknak. Kérjük Urunkat, vizsgálja meg ezen a reggelen a bizonyságtevés iránti odaszánásunkat.

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Isten gyújtott szívünkben világosságot

Igehely: 2Kor 4:1-6; Kulcsige: 2Kor 4:6 „Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.”

Pál így válaszolt az őt érő vádakra: (1.) Az evangélium túl nemes ahhoz, hogy a vádakra tekintve elcsüggedjen, és feladja szolgálatát. (2.) Visszautasítja azokat a rágalmakat, miszerint titkos bűnöket dédelgetne, vagy az evangéliumnak egy megmásított változatát hirdetné. Ebben bátran ajánlja magát Isten gyermekei közül bárkinek a megítélésre. (3.) Nem aggódik az ellenszegülők miatt, mert Pál nem önmagát, hanem Krisztust hirdette. Ám mivel nem fogadták a Róla szóló evangéliumot, Pál személyét és munkáját félreértették és támadták. (4.) Mindezekhez a bátor védekező kijelentésekhez bizalmát Pál nem önmagából meríti. Beismeri, hogy minderre csak azért alkalmas, mert Isten gyújtott világosságot szívében.

Soha ne válaszoljunk önelégülten vádlóinknak. Kegyelem nélkül mi is az elveszett vádlók között lennénk. Támadásokra való feleletünkben egyenlő arányban legyen ott a bátorság és az alázat, hiszen csupán kegyelem az, hogy van hitünk, amit megvallhatunk, és szolgálatunk, amit megvédhetünk.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.