2022. augusztus 3., szerda

DÉLELŐTT | 
Adjátok meg a tiszteletet!

Igehely: 1Pt 2:13-17; Kulcsige: 1Pt 2:17 „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”

1.) A hívő ember legyen tisztelettudó. Különösen azok felé, akiknek jár a tisztelet, legyen az iskola- vagy városvezető, cégigazgató, tanár, főnök stb. Erre nevelnünk kell gyermekeinket, és példát is kell mutatnunk ebben egymásnak. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha az énünk a helyén van – vagyis Krisztussal a kereszten. Segíts, Uram ma is meghalni magamnak, hogy éljek neked!

2.) A hívő ember legyen testvérszerető: „A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róm 12:9-10 Károli). Bennünk ez nincs meg, és nem is tudjuk kipréselni, de a bennünk lévő Szentlélek, ha függünk tőle, meg tudja teremni.

3.) A hívő ember legyen példamutató: „hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (15. v.), és „hogyha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

4.) A hívő ember legyen szabad. Soha ne használjuk „szabadságunkat” a gonoszság kimagyarázására. Melyik területen kell a legtöbbet fejlődnöm? Mihez kérek ma reggel erőt?

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Színed elé járulok, Uram

Igehely: Jón 2:1-11; Kulcsige: Jón 2:3 „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.”

A Jónás esete jól illusztrálja, hogy nem mindengy, mikor és hogyan járulok az Úr elé. Csak a bajban, a szorult helyzetben jövök? Akkor sokan kiáltanak fel, de az Úr szolgája mindig az Úr jelenlétében kell legyen, őt kell keresse. Ha Jónás ezt tette volna, akkor nem kerül a mélységbe, a hal gyomrába, a halál torkába. Ebből következik, hogy vannak olyan mélységek, amelyek elkerülhetőek, ha az Úrra figyelünk, engedelmeskedünk. 1.) Hithű zsidóként Jónás megvallja, hogy minden, ami vele történik, nem a véletlenek sora, hanem az Isten rendeléséből van, mert tudja, mindent Isten irányít. 2.) Szívében Jeruzsálem felé fordul és az Úr temploma felé vágyódik, az istentisztelet, az Úrral való kapcsolat helyére (5. v.). 3.) Az Úr szabadíthatja meg és szabadította meg, mert az Úr mindenünnen, még a hal gyomrából is képes meghallani és meghallgatni az imádságot (7-8. és 10c. v.). 4.) Akik bálványokat imádnak, azokhoz ragaszkodnak, de reményük nincs, mert mindenkinek jótevője Isten (9. v.). 5.) Hálát ad és fogadalmakat tesz. De valami hiányzik imájából: a bűnvallás és bűnbánat. Ne csak vallásosság legyen a hívő életünk, hanem őszinte kapcsolat!

Hogyan és mikor járulok én az Úr elé ?

Kelemen J. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.