2022. augusztus 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Nem üres kézzel tértek vissza

Igehely: Ezsd 1:5-11; Kulcsige: Ezsd 1:6 „Szomszédaik mind segítették őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, az önkéntes adományaikon kívül.”

Elindultak Júda és Benjámin családfői, a papok és a léviták. Ők azok, akik hallgattak Isten felhívására, hogy adják fel addigi életüket, és vállalják a hosszú utat haza. Mindezt nem a saját hasznukért tették, hanem azért, hogy felépítsék azt a házat, ahol Isten lakott, a templomot. Feltevődik a kérdés, hogy mit ad Isten azoknak, akik az életüket is feladják azért, hogy engedelmeskedjenek a hívó szónak? Azt olvassuk, hogy a szomszédok segítették az útra indulókat, különféle ezüst- és aranytárgyakat adtak nekik, maga Círus király pedig odaadta az edényeket, amelyeket még Nabukodonozor rabolt el a templomból 70 évvel azelőtt. Nem azért kapták ezeket, hogy meggazdagodjanak, hanem Isten mindent megadott nekik, ami a feladatuk elvégzéséhez kellett.

Isten ma sem ad kevesebbet nekünk, akik vállaljuk a küldetésünket. Ad kitartást, hogy tovább imádkozzunk a meg nem tért barátainkért. Bővelkedünk anyagiakban, hogy megsegítsük azokat, akiknek nincs. Értelmessé tesz, hogy tanítsunk másokat. Közben pedig megláthatjuk, hogy kinek mondhatjuk el az örömhírt.

Kovács Patrik

DÉLUTÁN | 

Megszabadít az Úr minket is

Igehely: ApCsel 7:9-10; Kulcsige: ApCsel 7:10 „Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó egész háza fölé.”

József életét foglalják nagyon szépen össze ezek az igeversek. Azt írják le, hogy Józsefnek nem voltak jók a körülményei: a testvérei irigykedtek rá, eladták őt rabszolgának Egyiptomba. Mégsem ezek a helyzetek határozták meg az életét, hanem az, hogy Isten vele volt. Aztán azt olvassuk, hogy Isten megszabadította, kedvessé tette őt a fáraó szemében, majd pedig Egyiptom kormányzójává vált. Érdekes megfigyelni, hogy Isten az aktív cselekvő: Ő szabadította meg, Ő tette kedvessé, uralkodóvá. Különleges olvasatot ad az egésznek az, hogy mindez István védőbeszédéből származik, akit azért vádolnak és ölnek meg, mert Jézus örömüzenetét hirdeti. Neki a szabadítás nem egyiptomi trónt, hanem a halált jelentette, de ami által megláthatta a megnyílt eget, és találkozhatott Megváltójával.

Vajon mi jellemzi az életemet? Az, hogy milyenek a körülményeim, és mennyire mennek jól a dolgaim? Vagy az, ami a Józsefét és Istvánét: velem van-e Isten? Ő szeretne megszabadítani a földi nyomorúságtól, de addig éppen ezek által szeretne késszé tenni, hogy örökké együtt legyünk vele. Készüljünk!

Kovács Patrik

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 26:13–25 Kulcsige: 1Sám 26:24 „Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.”

Nem is olyan régen egy bibliodrámában vettem részt, amely során bibliai jeleneteket játszottunk el társaimmal. Az egyik ilyen jelenetben Abisaj bőrébe kellett bújnom, amint Dáviddal a hadinép közé oson. Amikor az alvó Saulhoz értünk, minden erőmmel azon voltam, hogy meggyőzzem Dávidot, hogy öljük meg Sault, hiszen akkor minden poblémánk megoldódik. De Dávid nem volt hajlandó megtenni ezt.