Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Az Úr Jézusnak ez a példázata ma reggel kétféle embert, kétféle lelkületet mutat be. Mindketten a templomba mennek, mégpedig imádkozni, és ez nagyon jó dolog. De milyen sok ember nem megy a templomba, imaházba imádkozni! Egy régi ének jut eszembe az Evangéliumi zsoltár c. énekeskönyvből, amit az imaórán énekeltünk gyermekkoromban: „Vajon maradjak-e otthon, ha imára megy a nép? Végezzem-e rendes dolgom, hallván mások énekét?” Most ez a két ember a templomban van, és imádkozik. De hogyan? Kihez? Egyikük szívéből a büszkeség, az öndicséret, saját maga elismerése árad. Felfuvalkodott. Az ilyen lelkületű ember imájára Isten nem felelhet másképp, csak sajnálattal. A másik ember bűnösnek érzi magát, mint aki Isten kegyelmére és irgalmára szorul. Figyeljük meg a magatartását: távol áll, lesütött fejjel (ami a szégyenérzet kifejezése), bűneiért saját magát hibáztatja, nem mást. Az ilyen imádságot meghallgatja a mi Édesatyánk, és az ilyen imádkozót felemeli. Nem úgy megy haza, ahogyan jött, hanem megbékélve, megigazulva, mint aki az Isten közelségében volt.
„Alázat, Uram, hadd lakjon benne, tisztogasd meg minden bűntől lelkem! Nem vagyok méltó és érdemem sincs, de Fiad értem halt, Őrá tekints!” (HH 27/2)
Szabó Mihály
Az egyik ültet, a másik öntöz
Igehely: 1Kor 3:5-8; Kulcsige: 1Kor 3:7 „Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.”
Isten Igéje egy kerthez hasonlítja az gyülekezetet. Egy kertben mindig sok munka van, ha jó termést akarunk elérni. Ha szeretünk dolgozni, ez a munka örömteli, gyönyörű. Például a feleségem nagyon szereti, ha a sorok nyílegyenesek. Olyan szép, amikor végignézünk rajtuk!
A gyülekezetben is olyan munkásokra van szükség, akik szeretnek dolgozni. Nem esik nehezükre a szolgálat, nem azért csinálják, hogy kitűnjenek. Minden munka és munkás fontos. A korinthusi gyülekezetben Pál és Apollós is szép munkát végzett és hasznosat. A gyülekezetben egyeseknek Pál volt értékesebb, másoknak pedig Apollós, mert ő lelkesen beszélt. Nagyon jó volt az így, de a növekedést, az áldást a munkára egyedül Isten tudja adni. És csak ez számít. „Emberé a munka, Istené az áldás” - mondja a közmondás.
Hogyan vélekedsz a munkáról, a munkásokról, önmagadról és a növekedést adó Istenről? Ne legyünk testiek, ne viselkedjünk emberi módon, mint a korinthusiak! Legyünk mindnyájan Isten munkásai, munkatársai és szolgáljunk úgy, ahogy az Úr megadja nekünk! A jutalmat is az Úr adja mindenkinek fáradozásainkhoz mérten, úgy az ültetőnek, mint az öntözőnek.
Elkötelezted-e magad Isten munkatársává? Lehet, hogy éppen rád vár!
Szabó Mihály
Új hozzászólás