Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:15 „Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.”
Ebben az igeszakaszban a tíz leprás meggyógyulásáról olvasunk. A zsidók nem tudták befogadni a samáriaiakat, de a betegségük összekötötte őket. Megragadták az utolsó és egyetlen lehetőséget, aki az Úr Jézus Krisztus volt. Megtartották a tisztes távolságot – mint ahogy mi is most – és az Úrhoz kiáltottak. Hittek Jézusban, hogy Ő Úr minden felett, és irgalomért kiáltottak. Míg a papokhoz értek, meg is gyógyultak. Hitük megbizonyosodott engedelmességük által. Az emberek akkor is, és ma is inkább örülnek a gyógyulásnak, mint a Gyógyítónak. Az Úr Jézus visszavárta őket, különösen a kilenc izráelit, mert azokhoz, az „övéi közé” jött, de csak az idegen jött vissza hálát adni. „… hálával áldozzál az Istennek…” (Zsolt 50:14)
Az Úr minket is visszavár hálát adni, mert mi is valljuk, hogy az övéi vagyunk. A kilenc izráelit a papok nyilvánították megtisztultnak, míg az egy idegenről Jézus Krisztus mondta ki, hogy hite által üdvösséget nyert, tehát nemcsak testi gyógyulást. És ez a fontos!
Te melyik csoportba tartozol ma reggel? „Meg vagy-e tisztulva, újjá lettél-e Jézus megmentő vére által?” (HH 477/1)
Szabó Mihály
Isten döntéseinek alázatos fogadása
Igehely: 2Kor 12:1-10; 2Kor 12:9 „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.”
Istennek szuverén joga van minden ember felett, úgy, mint a fazekasnak a korongon készülő edénye felett. Senki ne gondolja azt, hogy Isten valakinek rosszat akar, vagy szenvedést, vagy kellemetlen helyzetet. Ő mindent jól gondol a javunkra, nem hibázik akkor sem, ha mi nem értjük tervét tisztán, világosan. Pál apostol testébe is került egy tövis, amely szúrta, gyötörte, sokszor kellemetlenül érezte magát miatta. Nincs itt hely arra, hogy erről a tövisről írjak, nem is ez a fontos. A hangsúly azon van, hogy az apostol szeretett volna megszabadulni tőle, de ezt Isten nem hagyta jóvá. Akármilyen rossz is Pálnak ez a tövis, marad tovább a testi erőtlenséggel együtt. Cserébe ott lesz neki az Isten kegyelme, a kinyilatkoztatások nagysága, a lelki élmények csodálatossága és az Isten ereje. Isten döntéseit elfogadta alázattal. Sőt gyönyörködött az erőtlenségeiben, Isten tervében.
Néha mi is ilyen páli helyzetbe kerülünk. Mit mondok az Úrnak? El tudom fogadni, ahogy Ő dönt? „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38).
El tudom-e ilyen alázattal fogadni Isten döntését az életemre nézve? Nincs-e valami kifogásom? Kérjünk az Úrtól ma este ilyen alázatos lelkületet!
Szabó Mihály
Új hozzászólás