2022. április 28., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Felismerte álnokságukat

Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”

„Szabad-e a császárnak adót fizetni?” Újabb kérdés, újabb cselvetés. A buktató valóban óriási, és csak Isten Fia, – akiben „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2:3) - tud ilyen gúzsbakötött helyzetben megfelelni. Ő most is felismerte álnokságukat, hogy „gonoszt gondoltak szívükben”. (Mt 9:4) Ennek megfelelően egy magasabb, erkölcsi szintre emeli a kérdést. Egy dénárt kér, ami azonnal elő is kerül egy zsidó zsebéből. Az érmén a császár képe látható és két felirat olvasható. Egyik oldalán: „Tiberius…az isteni császár…”, a másikon: „Pontifex maximus” – azaz ő a főpap. Már pedig egy igaz izraelita szemében ez két súlyos istenkáromlás! A kérdezők saját kelepcéjükbe estek(!), hiszen nem Jézus, hanem ők azok, akik lépten-nyomon élnek ezzel a pénzzel. És az is kiderül, hogy ők nincsenek tisztában adó(s)ságuk kérdésével – sem a császár, de legfőképpen Isten felé. Adósak a Tőle távol maradt szívükkel (Mt 15:8) – egész álnok életükkel!

Rajtad, rajtam Isten képe van. Ma gondolsz-e arra: mivel vagy Neki adósa?!

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Az engedelmesség áldást szül

Igehely: 5Móz 11:8, 21, 26-28; Kulcsige: 5Móz 11:27 „Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek.”

Az Ábrahámnak tett ígéreteket, a vele kötött szövetséget az Úr – az ősatyákon át – generációról generációra megújította. Ez történt a Sínai-hegy lábánál is. A korábbi ígéret ekkor immár aktuális cél is: eljutni és birtokba venni a „tejjel és mézzel folyó” Kánaán földjét. Isten vezeti őket, minden feltétel adott a sikerhez. És mi történik? A negyven nap alatt is megtehető útból negyven év vándorlás lett. A siker helyett kudarc; mi több, büntetés: a nép nem mehet be az ígéret földjére. És miért nem? Mert nem tanulta meg: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál…” (1Sám 15:22)

„Hit által engedelmeskedett Ábrahám”, és ez áldássá lett számára: így „költözhetett át az ígéret földjére”. (Zsid 11:8-9) Mi Krisztusnak, „az egynek engedelmessége által” lehetünk „igazakká.” (Róm 5:19) Az Ő megtöretett teste és kiontatott vére volt a Vele való szövetségkötésünk ára. És mi ezt elfogadtuk, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” De mindennek feltétele Mózes korától mindvégig, ugyanaz: „ha engedelmesen hallgattok szavamra…” Íme, igeszakaszunk bizonysága: az engedelmesség áldást szül, de az engedetlenség átkot és halált. A választás neked is adott. „Válaszd hát az életet”! (5Móz 31:19)

Leopold László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.