Igehely: Lk 19:41-48; Kulcsige: Lk 19:46 „Ezt mondva nekik: Meg van írva: »Az én házam imádság háza lesz«, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”
Az Emberfia „saját világába jött”. Vele „elközelített az Isten országa”. Hatalmas volt beszédben (Mt 7:29), hatalmas cselekedetben (Mt 21:23) – mindhiába (?). Milyen fájdalmas. Hiába a csodák Messiásra mutató jelei. Hiába minden igyekezete (Lk 13:34) – mindezek dacára: „az övéi nem fogadták be őt” - „nem ismerték fel meglátogatásuk idejét.” És Jézus, mint tökéletes ember, sír. Siratja Jeruzsálemet (jelenét és jövőjét), mert sorsa megpecsételtetett. De amikor a „rablók barlangjává tett” templomról van szó, mint Isten Fia, jósága és őszintesége szigorával tesz rendet: „kötélből ostort fonva” megtisztítja a templomot. Mert az csak „imádság háza” lehet. Cselekedete: ítélet és igénybejelentés - mindkettő a templom állapotára és rendeltetésére vonatkozik. És ez már minket is érint. Mert ez már üdvösségi kérdés. Pál is ezért kérdezi - féltő figyelmeztetéssel: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (1Kor 3:16) Mert ahol Ő „szállást vett”, ott többé ne legyen helye a megszentségtelenítésnek!
A te „belső szobádat” milyen állapotban találja ma az Úr? És az imaházatokat? ...Könyörögjünk: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51:12)
Leopold László
„Megáldalak... és áldás leszel
Igehely: 1Móz 12:1-6; Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”
A paradicsombeli bűneset miatt nemcsak a „kígyó” lett átkozott, hanem a Föld is. Az emberiség pedig elindult azon a lejtőn, amelynek végállomása az örök halál. Ám Istennek más terve volt és van az emberrel.
Ábrahám hittel válaszolt az elhívás kegyelmére, bizalommal fogadta a kapott ígéreteket. (Lásd: 22:1-18!) Meg is lett hitének gyümölcse: „az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot” (24:1) És Ábrahám áldássá lett: Lótnak, házanépének, mindenkinek. A hithős pédája értesse meg velünk: vagy áldás, vagy átok árad belőlünk. Az ítéletkor is csak ez a két csoport lesz: áldottak, akik öröklik az országot (Mt 25:34) és átkozottak, akik „az örök tűzre” mennek. (Mt 25:41)
Az Ige nekünk szól: „ a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését” (Róm 8:19); számolnunk kell azzal, hogy a világ valóban „új áldásra vár”. (HH 321) Fontoljuk meg: ha elmulasztjuk az áldást továbbadni, felénk sem árad az tovább – így akár el is sorvadhatunk! „Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Gal 6:10) Testvérem, kérjük ma este együtt, alázattal: „Tégy Uram, engem, áldássá!” (HH 715)
Leopold László
Új hozzászólás