2022. április 16., szombat

DÉLELŐTT | 
Elhelyezték egy sírboltban

Igehely: Lk 23:47-56; Kulcsige: Lk 23:53 „Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.”

A gonosz terv sikerült. A világosság már nem sérti a sötétségszeretők szemét. A népnek nincs már, kit követni, hallgatni, csodálni, hisz Jézus bűnösnek minősült, megbűnhődött, meghalt az átokfán. Nem ment könnyen, de az összefogás, az erős akarat, a rafinált taktika sikerrel járt. Lassan elül a fokozott indulat, mindenki szépen hazamegy. Azt reméli a nagytanács, hogy minden marad a régiben.

De még hátra volt a test eltemetése. Ebben az Arimátiából származó Józsefnek a szerepe kulcsfontosságú. Elment Pilátushoz, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemethesse. Majd levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek. Így most már lehet páskát ünnepelni, gondolhatta Kajafás és Pilátus.

Lehet sírba zárni az életet? A gonoszság erői legyőzhetik a szeretetet? Isten szeretetből fakadó kezdeményezését ember meghiúsíthatja? Nem! Isten a Fiában megbüntette a bűnt. A kereszt, a sötétség óráinak a borzalma a bűn komolyságát hangsúlyozza. Ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak helyettünk, majd azután az Atya megdicsőítette Őt.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Népének keményszívűsége

Igehely: Mt 27:62-66; Kulcsige: Mt 27:64 „Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”

Amikor Pilátus megkorbácsoltatta Jézust, talán titkon azt remélte, hogy ha a tömeg látja a véresre vert ártatlan „embert”, megesik a szívük, és engednek követelésükből, szabadon engedheti a Názáretit. De nem így történt. A nép szíve kemény maradt, hajthatatlan, és csak egyet skandáltak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!” A gyilkos indulat kiirtott minden részvétet, a szánalom minden csírája kihalt belőlük. „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1:10-11).

Jézus meghalt, eltemették, de a főpapok és a farizeusok másnap sem nyugodtak. Nem tudni mikor, talán azon az éjszakán, eszükbe jutott, hogy Jézus beszélt feltámadásáról, és ezért összegyűltek, elmentek a helytartóhoz, hogy a segítségét kérjék. Csalónak nevezték a kivégzettet, és újabb csalástól tartva, polgári őrséget kértek a sír őrzésére. A lepecsételt sír és az őrség állítása a szív keménységének árulkodó jele. Ők nem akartak változni, ennek a lehetőségét is kizárták. Te légy nyitott, akard a változást! Legyél formálható, mint az agyag Isten kezében!

Nagy István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?