2022. április 15., péntek

DÉLELŐTT | 
A sötétség órái

Igehely: Lk 22:63-71; Kulcsige: Lk 22:70 „Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik.”

Ha van olyan nap, amikor minden emberi érdemnek háttérbe kell szorulnia, akkor az a mai. Próféciák százai, már az idők elejétől erre a napra mutattak, amikor a világtörténelem legszégyenletesebb emberi tette, de ugyanakkor a megváltás terve is végbement. A bűnösök vétket keresnek az ártatlanban, a gonoszok ítélkeznek az egyedül Igaz felett. Nem öröm és ujjongás napja a mai, hanem a gyász és a sötétség órái ezek, amikor a teremtmény a Teremtő ellen lázad, a gonoszság (látszólag) győzedelmeskedik a szeretet felett.

A kisemberek, rang nélküli őrök is gúnyolhatták, verhették, „prófétásdit” játszhattak azzal, aki otthagyta a menny dicsőségét értük. De a nagy emberek, a nép vénei sem voltak különbek, gyűlöletük erősebb volt, mint az igazságszeretetük. Keresik a lehetőségét annak, hogy a világosságot kioltsák, hogy gonosz cselekedeteiket látatlanban tarthassák.

Urunk megjárta a poklot, hogy magával hozza annak kulcsait, alászállt a halál birodalmába, hogy bejelentse az élet győzelmét. Szenvedése fény a legsötétebb órákban, remény a legnehezebb időkben. Tapasztalod ezt? Érzed szeretetének mélységeit és magasságait? Hogyan viszonzod ezt?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Az emberiség bűnterhe

Igehely: Lk 23:26-43; Lk 23:35 „A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!”

Egy ember azt álmodta, hogy jelen van Jézus megostorozásánál. Látta a katona kezében az ostort, amelynek végére ólomdarabok voltak erősítve, hogy felszaggassák az elítélt húsát. Az álmodó megremegett, amint látta az ostorcsapás véres nyomait, és amikor a katona ismét csapásra emelte föl a kezét, az ember álmában odarohant hozzá, hogy megakadályozza. Ekkor a katona hátrafordult, és az ember saját magát ismerte föl benne. Lehet, arra gondolunk, hogy milyen kegyetlenek voltak azok, akik Jézusnak fájdalmat okoztak Kajafás udvarán, Pilátusnál, vagy éppen a városon kívül, de ne felejtsük el, hogy mi is fájdalmat okozunk szeretett Megváltónknak.

Igénkben Jézus szenvedéseinek két helyszínéről olvastunk, de sehol senki nem enyhítette fájdalmát. Az úton cipelte a kereszt terhét, vigasztalta és tanácsolta az asszonyok sokaságát, fájt neki Jeruzsálem és egyben népének jövője. A legnagyobb fájdalma nem testének gyötrelme, hanem az emberiség bűnterhének cipelése volt. „Kín, mely Őt érte, nekem volt szánva, de Ő felvitte a Golgotára.” Átvette az én és a te bűneidet. Miért élnél bűneid terhe alatt? Élj szabadon, bűntehertől mentesen!

Nagy István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 15:12–18 Kulcsige: 5Móz 15:16 „De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad.”

Különböző kapcsolatokban vagyunk jelen e világban. Ezek közül említek néhányat: társ, szülő, gyermek, testvér vagy szolga és úr viszonyában élünk. A Bibliának minden kategóriára megvan a tanítása, hogy a szerepek ne ütközzenek, hanem inkább harmonizáljanak. Mint ahogyan a teremtett világban is megvan az összhang, úgy az emberi társadalomban is meg kell, hogy legyen. Az egyházban, Krisztus népe közt is nagy ennek értéke. Az Ószövetség, de az Újszövetség is rendelkezik azokkal a tanításokkal, amit be kell tartani és követni kell.